Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

88 Büntetőjogi Döntvénytár. lapján), de mindezek már az olasz háború kitörését követő időben történtek, előbb nem voltak Törökkel szemben aggályai, mert őt neki dr. B. Lajos, mint legmegbízhatóbb barátját mutatta be. Az elsőbíróság ítéletének (12. lap 2., 3. bekezdés) megállapílása szerint az elsőrendű alperes 1917. év november havában Svájcba utazott a végből, hogy az ott általa gróf Czernin külügyminiszterrel korábban bizalmasan megbeszélt béke lehetősége felől érdeklődjék, és ott az Egyesült-Államoknak Wilson nevű akkori követe és a francia követségnek Félix Haguenin nevű osztályfőnöke előtt a gróf Czernintől kapott utasításhoz mérten indítványt tett az iránt, hogy «jöjjön az Entente vagy Amerika újabb békeajánlattal, kérje Belgium és Elszász-Lotharingia felszabadítását, Ausztriából Trentinót Olaszországnak, Galíciát az önálló Lengyelországnak és Horvátország teljes autonómiáját, s ha Németország ezt nem fogadná el, a Monarchia hivatalos képviselete a békeajánlat mellé állana.)) Elfogadta pedig a kir. Kúria a fentebbi tényeket ítéletei döntésének alapjául azért, mert azok megegyeznek az elsőrendű alperesnek a Török János ellen lefolytatott s az ügyiratokhoz 39. sorszám alatt mellékelt katonai bűnperben kivett tanúvallomásával, amelyet a külföldi tárgyalások tekintetében a fellebbezési bíróság irányadónak vett, és megegyeznek elsőrendű alperesnek az előkészítő iratokban foglalt nyilatkozataival. II. Az elsőrendű alperes a szociáldemokrata párt vezetőivel folytatott tárgyalás után a béke mellett tüntető munkásküldöttség vezetésére vállalkozott. Ez a megállapítás megegyez a felperes által K) 1 — 4. jel alatt fényképmásolatban mellékelt és az elsőrendű alperes által — a keletkezés kivételével — valódinak azaz tőle származónak beismert (35. sorszám jegyzőkönyv 7., 8. oldal) feljegyzések tartalmával. III. Az elsőrendű alperes a delegáció külügyi albizottságában 1918 október 15-én tartott beszédjében a háború provokálásáért és a békealkalmak elmulasztásáért a külügyi kormányt vádolta, s kifejezést adott attól való félelmének, hogy pár nap múlva olyan események jönnek, hogy mosolyra egyáltalán nem lesz alkalmuk, olyan események, amelyek országunk fennállását is veszélyeztetik. Az m) alatti melléklet kiegészíti ezt a megállapítást azzal, hogy az elsőrendű alperes ugyanebben a beszédjében foglalkozott a középeurópai szövetség kimélyítésének gondolatával, amely szerinte ellenünk szövetkeztette az egész világot, továbbá a szigorított tenger alatt járó harccal s ennek következményeivel és emlékeztetett arra, hogy ő már a mull delegációban (1917 december 6-án 17. sorszámú előkészítő irat 264. lap) elmondotta egy külüg\i albizottsági ülésen Svájcban 1917-ben szerzett azt az információ-