Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)
Büntetőjogi Döntvénytár. 89 ját, hogy az amerikaiak a legkomolyabban fegyverkeznek és óriási módon készülődnek, roppant nagyszámú sínpárt raktak le Brest és a front között, amiből következtetni lehetett és kellett arra, hogy óriási tömegeket akarnak áthozni, s akkor gúnymosolyra és lekicsinylő szólamokra talált, amelyekből különben őneki a négyéves háború alatt oly bőven kijutott. S ezekkel kapcsolatban felhozta, hogy most viszonozhatná e gúnymosolyokat, de ő sokkal jobban szereti hazáját, semhogy e percben gúnyolódni akarna, s felhozta azt is, hogy ha valakinek, úgy neki volna joga Tisza Istán grófnak megmondani az igazat, aki őt mindig lekicsinyelte, de ő — bár most az ő órája ütött — nem fog élni az alkalommal, mert ahhoz túlságosan tragikus az óra, hogy egymásból gúnyt űzzünk, és hogy egymás ellen küzdjünk. Beszédjét azzal fejezte be, hogy a delegáció intézményét nem tartja életképesnek, s hogy Magyarország nem szolgáltathatja ki magát idegen érdekeknek, és hogy veszedelmesnek tartaná, ha külügyi képviseletünk égy kézben maradna továbbra is, s ezért követelni fogja a magyar nemzet teljes önállóságát és függetlenségét és minden közös intézmény eltörlését. A következő napon azaz 1918. évi október hó 16-án amikor dr. Wekerle Sándor miniszterelnök arra való utalással, hogy Ausztria föderatív alapon igyekszik belügyeit rendezni, kijelentette a képviselőházban, hogy ez mellőzhetlenné teszi reánk nézve, hogy mi a personálunio alapjára helyezkedjünk, s hogy ezen az alapon önállóan és függetlenül rendezzük be politikai, gazdasági és védelmi rendszerünket, az elsőrendű alperes erre a beszédre válaszolva úgy a bel-, mint a külpolitikában új orientációt követelt és felszólalását azzal fejezte be, hogy itt az óra, ütött a leszámolás órája, a nemzet ítél felettünk s azt fogja mondani, azért, hogy idáig jutottunk, önöket a vádlottak padjára kell ültetni és ha a vádlottak padján lesznek, ne higyjék, hogy felmentő ítéletet fognak kapni a nemzettől, és amikor a nemzetről szól, nem a hinterlandban lappangókra, hanem azokra gondol, akik sok százezren meghallak és azokra, akik élve maradtak ugyan, de csonkán s akik élve maradtak, de rongyokban járnak és akik tudják most, hogy az egész háború egy félrevezetés volt. E beszéd hatása alatt jelentette ki egy közbeszólásra az elsőrendű alperes két párthíve, hogy az entente-tal megyünk, tessék tudomásul venni, hogy entenle barátok vagyunk, amiért őket a mentelmi bizottság elé utasították. Ezek a megállapítások és kiegészítések megfelelnek az elsőrendű alperes által nem kifogásolt M) és N) alatti okiratok tartalmának; azt a további ténymegállapítást pedig, hogy a 7. hadosztály parancsnokságnak (1918. évi október 25-én kelt) jelentése szerint gróf Károlyi Mihálynak az