Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntoénytár. 77 széknek ítélete, mint a kii*. ítélőtáblának végzése törvénysértő azért, mert a bűnvádi feljelentésnek, folyamodásnak és a vád képviselete átvételének tényeivel a vádlott csupán a Bp. értelmében neki biztosított perbeli jogokat gyakorolta s ezek a tények önmagukban a becsületsértés tényálladékát nem merítik ki. A perorvoslat szerint továbbá jelen ügyben nem volt megállapítható az, hogy a vádlott tényleg «kellő ténybeli alap nélküb vádolta meg a sértettet, ily esetben pedig a vádlottat fel kell menteni, de nem becsületsértés miatt elítélni. A koronaügyész tehát a törvénysértés megállapítását és a Nádlőtt felmentését kéri. A perorvoslat alapos. Ami mindenekelőtt a kir. törvényszék ítéletét illeti, ennek álláspontja az, hogy a Bv. 20. §-a alá eső vétségről nem lehet szó, mert az a cselekmény, amely miatt a vádlott a sértettet följelentette, bűnvádi úton nem is büntethető, ellenben a vádlottnak az az eljárása, hogy tisztán magánjogi útra tartozó igényét a sértett ellen bűnvádi följelentés megtételével akarta érvényesíteni s mikor az ügyészi megszüntető határozatból már fölvilágosítást nyert arról, hogy itt jogtalan eltulajdonítási szándék hiányában nincs bűncselekmény, ennek dacára a főügyészhez folyamodott, sőt kérelmének elutasítása, után még pótmagánvádlóként is fellépett, durván megszégyenítő a sértettel szemben s így becsületsértést képez. A kir. törvényszéknek az az álláspontja, hogy a Bv. 20. §-a alá eső vétség nem állapítható meg akkor, ha a feljelentett tett nem büntethető, kétségtelenül támpontot talál a bírói gyakorlatban, bár az ellenkező álláspont is vitatható. A jogegységi tanács ebben a kérdésben, mely a szabad bírói mérlegelés körébe tartozik s emelynek bármilyen irányú eldöntése — éppen a kérdés vitatható voltánál fogva — törvénysértésként meg nem állapítható, ezúttal állást nem foglal. Kétségtelenül törvénysértő azonban a kir. törvényszéknek ítélete azért, mert ha már álláspontja szerint a Bv. 20. §-a alá eső rágalmazás vétségét az egyik tényálladéki elem hiányában megállapíthatónak nem találta, akkor a vádlottat fel kellett volna mentenie. Valakinek hatóság előtt büntetendő cselekmény elkövetésével való vádolása ugyanis az eset körülményeire tekintettel vagy a Btk. 227. §-a alá vagy a Bv. 20. §-a alá eshetik, de semmiesetre sem torolható meg a Bv. 1. vagy 2. §-ai alapján azért, mert a Bv. 1. és 2. §-ainak alkalmazása ki van zárva a hatóság előtti vádolás esetében. Bár az említett összes §. alá eső cselekmények a sértett egyén becsülete, tisztessége, jó hírneve ellen irányulnak, mégis