Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)
Büntetőjogi Döntvénytár. 71 keretébe illeszthető törvényes tényálladékok egyikét sem meríti ki, bűncselekmény hiányában a vádlott felmentése helyes . . . = Tanúvallomással hamis vád : BDlár XIII. 30. 29. /. Rágalmazás megállapításához nem szükséges az, hogy a rágalmazó tényállítás határozott, leplezetlen legyen, hanem fennforoghat a rágalmazás akkor is — sőt ily esetben ártó, mérgező hatása néha nagyobb — ha az csupán a sorok közölt bujkálva, sejtetés, célzás, kérdés alakjában, tehát nem nyíltan, hanem álarc alatt jelentkezik. Ily esetben a a mi a cikkben esetleg homályos és határozatlan, az nem jelenti a rágalmazás hiányát vagy enyhébb fokát, hanem mint óvatosság és ravaszkodás csupán a vádlott terhére mérlegelendő II. Ha az állított tény csupán közmegvetésnek tenné ki a sértettet, de bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka nem lehetne, akkor nincs szükség a felhatalmazásra. — ///. A rágalmazásnak a Bv. 3. §. 2. pontja szerint történt minősítése mellett is súlyosító körülmény, hogy a támadás az ország miniszterelnökét, tehát első közhivatalnokát érte, amely támadásnak valóban oly nagyfokú tekintélyromboló hatása lehet? amely messze túlhaladja egy kisebbrangú közhivatalnok megrágalmazásának efféle következményét. (Kúria 1927 febr. 16. B I. 4140 192(5. sz.) indokok: I. A Bp. 385. §. i. a) pontja alapján bejelentett semmisségi panasznak indoka az, hogy a vádlott a vád tárgyává tett cikkben nem állította azt, hogy a miniszterelnök az Esküdt Lajos és társai bűnügyében megtartott főtárgyaláson hamis vallomást, telt, hanem csupán szembeállította a miniszterelnök vallomását az általa nagyatádi Szabó István volt földmívelésügyi miniszterhez írt levéllel s az olvasó közönség megítélése alá bocsájtotla azt, hogy történt-e itt hamis vallomás. A semmisségi panasz írásbeli indokolása szerint egyébként a miniszterelnöki levél hiteles és nem hiteles szövege között a lénveget érintő eltérés nincs, de viszont ellenmondás van e leve-