Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 59 ján másodízben is a Bp. 101. §. 3. pontja alapján azérl szünlelte meg, mert a tettesek nem voltak kinyomozhatok. 1922 december 23-án jelentette a rendőrség, hogy a szóbanforgó rablás tetteseit elfogta és 1922 december 27. napján B I. 18,831/1922.-sz. alall hozóit végzésével a budapesti kir. törvényszék vizsgálóbírója J. Béla és J. Sándor terheltek előzetes letartóztatását fenntartotta. A bűncselekmény elkövetése után ez volt az első bírói intézkedés a vádlottakkal szemben. A vádbeli cselekményre (Blk. 344. §.) a törvény (348. §.) öt évtől tíz évig terjedhető fegyházbüntetést szab s így ez a cselekmény J. Sándor vádlottra vonatkozólag a Btk. 106. §. 3. pontja, a fiatalkorú, de 15. életévét betöltölt J. Béla vádlottra vonatkozólag pedig az Fb. 71. §. második bekezdése értelmében tíz éveiteltével évülne el. Az alsóbíróságok azonban J. Sándor cselekményét a Btk. 69., 72., 66. §. és a Btk. 92. és 20. §-ai, J. Béla vádlott' cselekményét pedig a Bn. 18. §-a alapján vétséggé minősítették s őket fejenként négy hónapi fogházra ítélték. A kir. Kúriának 59. számú teljes ülési határozata (B. H. T. I. kötet 21. szám) szerint azonban, amelyet a kir. Kúria büntetőszakosztályának 1925 február 13. napján hozott teljes ülési határozata hatályában fenntartott, a Blk. 92. § ának alapján vétséggé minősített bünieiendő cselekmények is a Blk. 106. § ának végbekezdésében a vétségekre nézve meghatározott három év alatt évülnek el. Minthogy pedig az előrebocsátotl tényállás szerint a jelen ügyben a cselekmény elkövetésétől hat évnél is több idő lelt el anélkül, hogy a bíróság a vádlottak ellen bárminemű intézkedést telt volna, nyilvánvaló, hogy a nevezett két vádlottnak az adóbíróságok által vétsécgé nvilváníloit cselekménye elévült. Igaz ugyan, hogy J. Béla vádlott cselekménye nem a Blk. 92. §-a, hanem a Bn. 18. §-a alapján minősíttetett vétséggé s e §. értelmében a fiatalkorúak minden bűntette az intézkedés folytán a törvény erejénél fogva vélséggé minősül s hogy éppen erre tekinteltel az Fb. 71. §-a a törvényben a bűntettekre nézve megállapított büntetési lélelek alapul vétele melleit szabályozza a fiatalkorúakkal szemben az elévülési, ámde az 59. számú döntvényben kifejezésre jultalolt jogelv a fiatalkorúnkra és az Fb. 71. §-ára vonatkozólag helyesen csak akként alkalmazható, hogy ha a bíró-^ ság a fiatalkorúval szemben hat hónapnál (vagyis a bűnteltekre kiszabható legkisebb büntetésnél^ rövidebb tartamú fogházbüntetést szab ki, akkor az illető cselekmény az elévülés szempontjából korrekcionalisáltnak tekintendő s a törvény szerint a vétségre meghatározott elévülési ido alkalmazandó.