Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. Hasonlókép el volt utasítandó a semmisségi panasznak a Bp. 385. §. i. b) pontja alapján használt az a része is, mely az anyagi halmazai megállapítása ellen irányul, mert az alsófokú bíróságok ítéleteinek erre vonatkozó megállapítása megfelel a törvénynek, amennyiben vádlottnak vádba vett cselekménye két rendbeli büntetendő cselekmény tényálladéki ismérveit foglalja magában s egyik sem olvad bele a másik tényálladékába. Ellenben a már fenntebb kifejtettek szerint vádlottnak a hivatali titok elárulása címén vádba vett cselekményét az alsófokú bíróságok tévesen minősítették, e részben tehát mindkét alsófokú bíróság ítéletéi az összbüntetés tekintetében is a Bn. 385. §. 1. b) pontja alapján a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megkellett semmisíteni s e részben a törvénynek megfelelő fennlebbi ítéletet kellett hozni. Tekintettel a Bp. 326. §-ának második bekezdésére, a kir. Kúria nem látott törvényes akadályt fennforogni arra nézve, hogy a vádlott terhére megállapított cselekményben, a minősítés kiigazítása mellett a vádlottat el is ítélje; nem pedig azért, mert ennek egyedüli feltétele a tettazonosság, jelen esetben kétségtelenül fennforog. Igaz ugyan, hogy a kir. Kúria által a budapesti kir. ítélőtáblától rövid úton beszerzett iratok szerint a kir. ügyészség ugyanezen tényállás alapján Beniczky Ödön és Kóbor Tamás ellen az ) 912: XXXIII. tc. 264. §-a és a 263. §. harmadik bekezdése alá eső tiltott közlés vétsége miatt külön vádiratot adott be és ebben az ügyben a kir. törvényszék már ítéletet is hozott, ez az ítélet azonban Beniczky Ödön vádlottra nézve még nem jogerős s így a 326. §. 1. pontja alapján nem lehet perjogi akadálya annak, hogy a kir. Kúria e részben büntető ítéletet hozzon; ellenkezőleg a kir. Kúriának jelen határozata lesz perjogi akadálya annak, hogy Beniczky Ödön vádlott a külön folyamatban lévő bűnügyben ezen cselekmény miatt újból elítéltessék. Üe nem volt akadálya az együttes elintézésnek a Bp. 19. §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés sem, mert az esküdtbíróságok működésének ezidő szerint felfüggesztett volta folytán tényleg ugyanaz az összetételű bíróság hatáskörébe tartozik mindkét cselekménynek elbírálása. A büntetés kiszabásánál a kir. Kúria elfogadta az alsóbíróságok által helyesen megállapított súlyosító körülményeket, mégis enyhítő körülményként tudja be a vádlott javára azt, hogy a vádbeli cikk megjelenése, s az annak alapjául szolgáló tanúvallomás abban az esetben, ha a vádlottnak tanukénti kihallgatása szabályszerűen történt volna, a vádba vett tartalommal be sem következhetett volna.