Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

174 Büntetőjogi Döntvénytár. kövessen el. Ez pedig a vádlottak tettében — a védelem álláspontja szerint is — megnyilvánul. Az azonban a törvény szerint már közömbös, hogy ez a lopás milyen természetű és a fennálló törvények szerint hogyan minősülne. így tehát azt, hogy vádlottak az általuk eltulajdonított széna értéke és annak a mezőről való ellopása folytán — ha vádlottak mást nem tettek volna — csupán az 1894: XII. tc. 93. §. aj pontja szerinti kihágás címén volnának büntetőjogi felelősségre vonhatók, a jelen esetben közömbös. Minthogy ugyanis tényül az is meg van állapítva, hogy a szénának szekerükre való feltétele után vádlottak az őket kérdőre vonó sértett M. Józseffel szemben az erőszak fogalmát minden vitán felül állóan kimerítő azt a tetllegeskedést használták, hogy R. Mihály mellen ragadta, R. Vendel pedig feltaszította a nevezett sértettet, majd ez követően ugyancsak sértettet ostornyéllel úgy megverték, hogy az ennek folytán nyolc napon belül gyógyuló testi sértést is szenvedtek; minthogy továbbá a vádlottak ezután a szénát megtartva, szekerükön tovább mentek, mindezeknek figyelembe vételével, úgy az alsófokúlag vonatkozóan kiemelt okokra tekintettel helyes az alsófokú bíróságoknak az a jogi döntése, hogy vádlottaknak fentiekben vázolt vádbeli tette megállapítja a Btk. 345. §-a alá eső rablásnak tekintendő lopás bűnleltének tényálladékát. De megállapítja ez azonkívül, miután az erőszak mellett, amely már elegendő a rablás fogalmához, ezen túlmenőleg testi sértést is okoztak a sértetten, ami a Btk. 96. §-ának rendelkezése, valamint arra való figyelemmel, hogy a törvény a könnyű testi sértést a rablással egységes cselekménybe nem foglalja, e vétség az állandó bírói gyakorlat szerint is mindenkor a rablással anyagi halmazatban álló módon külön bűncselekményként állapíttatott meg, a Btk. 301. §-ban meghatározott könnyű testi sértés vétségének is az összes tényálladéki elemeit kimeríti. Ehhez képest a bejelentelt semmisségi panaszoknak a Bp. • 385. §. 1. b) pontjára ahpított része alaptalan s az mint ilyen a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítandó volt, 114. A Btk. 386. §-ában meghatározott bűncselekményben bűnös az adós, aki hitelezőjének megkárosítása végett harmadik szeméigtői járó oly követelését, melget saját hitelezője le foglaltatott, a foglalásról való értesülés után, de mielőtt a letiltó rendelvény az ő adósához érkezett volna, felvette. (Kúria 1926 ápr. 14. B III. 6250/1925. sz.)