Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok: ... A kir. főügyésznek a Bp. 385. §.1. b) pontjára alapított semmisségi panasza alapos. Az irányadó tényállás szerint a végrehajtó 1924 június hó 30-án járt foglalás végett a vádlott lakásán, ahol közölte vele, hogy a ccK.-f'éle faipar r.-t.» cégtől neki járó, 15 vágón tűzifára vonatkozó követelését vagy ennek készpénzbeli egyenértékét lefoglalja. A végrehajtó ezután elküldte a letiltó rendelvényt, de azt a cég csak J 924 júl. 5-én vette kézhez. Ezt az időközt pedig a vádlott arra használta föl, hogy fajárandóságát a bekövetkezendő foglalás elől elvonja és e célból még 1924 júl. 1-én, tehát mielőtt a letiltó rendelvény a céghez érkezett volna, a cégnél akkoriban még 71,000 kg erejéig fennálló tűzifa járandóságából 70,000 kg-ot, azaz 7 vagonra valót, vagononként 2.409,000 K-ért eladott G. Lajosnak. Ezzel a cselekményével a vádlott abból a célból, hogy hitelezőjét megkárosítsa, a bekövetkezendő végrehajtás előtt a vagyonához tartozó értéktárgyat elidegenítette, kárt okozott, mi állal a Btk. 386. §-ában meghatározott csalás bűnteltének lényálladékát valósította meg. Téves tehát az alsófokú bíróságok ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezése. A Btk. 359. §-a szerinli minősítés azért nem helytálló, mert e §. szerint a sikkasztás csakis a tulajdonosnál hagyott vagy reá bízott dologra nézve követhető el. A jelen esetben azonban nem a vádlottnál lévő dolog, hanem a vádlottnak mástól járó követelési joga volt zár alá véve. A Btk. 368. §-a alá a cselekmény azért nem vonható, mert az e §-ban foglalt jogtalan elsajátítást a vádlott akkor követte volna el, ha saját ingó dolgát a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól vagy attól vette volna el, aki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bír. Már pedig a most jelzett kategóriák egyike sem illik a K.-féle faipar r.-t. cégre s a vádlott nem is vette el valamely ingó dolgát a cégtől, hanem eladási ügylettel a cégnél lévő követelését ruházta át másra. Nem vonható a most említett kategóriák valamelyike alá maga W. Jenő sértett sem, mert a fa mint ingó dolog nem került a végrehajtató sértett birtokába s a fa eladása idején zálogjoga sem volt még érvényes, mert a letiltó rendelvény még akkor nem érkezett meg a fát birlaló céghez. A vádlott cselekménye tehát a tettazonosság körében helyesen, a törvénynek megfelelően csak a Blk. 386. §-a szerint minő-