Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

166 Büntetőjogi Döntvénytár. nem fizet, jövedelme pedig nem tesz ki többet, mint a helyben szokásos napszám. H. Józsefné vádlott a házassági bontó perben mint felperes e szegénységi bizonyítvány alapján a bélyegfeljegyzés kedvezményét megkapta s bélyegjegyek lerovása nélkül perelt. Ebből a tényállásból a kir. ítélolábla vonatkozóan felhozott indokai alapján helyesen vonla le azt a jogi következtetést, hogy a szóbanforgó bizonyítványban a vagyontalanság tanúsítása épp oly fontos és lényeges, mint a jövedelem mérvének a megjelölése; hogy H. Józsefné vádlott tudatában is volt cselekedete törvénybeütköző voltának; hogy a nevezett vádlott az őt vagyontalannak feltüntető kérdőív aláírásával szándékosan működött közre, hogy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tény vezettessék közokiratba ; hogy a nevezett vádlott eme ténykedéséből kifolyóan a jogsérelem bekövetkezésének lehetősége fennforgott; s végül, hogy e vádlott cselekményét azért követte el, hogy ez által magának vagy másnak jogtalan hasznot szerezzen. E szerint H. Józsefné vádlott tette a Btk. 400. §-ának első bekezdésébe ütköző és ezen §. második bekezdése szerint minősülő közokirathamisítás bűntettének tényálladékát kimeríti. 109. A (.(Budapest székesfővárosi közlekedési részvénytársaságy) sérelmére elkövetett rágalmazás: felhatalmazás alapján üldözendő bűncselekmény. (Kúria 1926 okt. 12. B I. 2143/1926. sz.) Indokok: A sértett az 1914:XVII. tc. l.§-a alá eső, Budapest székesfőváros területén üzemben tartott, közforgalmú és géperejű közúti vasutak tulajdonosa és hogy a vádlott őt ebben a minőségében támadta meg a vádbeli cikkében. Minthogy pedig a felhívott 1914: XVII. tc. 2. §-nak 6. pontja értelmében az ilyen közforgalmú géperejű vaspálya személyzetének minden tagja a büntetőtörvények alkalmazása szempontjából közhivatalnoknak tekintendő és minthogy ahhoz kétség nem férhet, miképp az adott esetben a vád alapjául oly tényállítás szolgált, amely a szóbanlévő vaspálya vezetőségének és egyéb üzemi személyzetének hivatása gyakorlására vonatkozik és amely a vád szerint egyben az illetőkkel szemben a bűnvádi vagy legalább is a fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhatna: ennélfogva úgy találta a kir. Kúria, hogy ebben az ügyben a Bv. 9. §-nak utolsó bekezdésére való tekintettel felhatalmazás alapján üldözendő bűncselekmény képezi a bűnvádi eljárás tárgyát, mely esetben azonban a Bp. 2. §-a értelmében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség volt jogosult. Midőn tehát az alsóbíróságok ennek dacára és a Bp. 4. §-nak