Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

164 Büntetőjogi Döntvénytár. jogukról utóbb lemondtak, a vádlott bűnössége szempontjából közömbös. (Kúria 1926 máj. 4. B III. 4964 1925. sz.) Indokok: ... A panasz alaptalan. Az irányadó ténymegállapítás szerint a vádlott a kétségtelenül tudott fizetés képtelenségéből kifolyóan a kényszeregyezségi eljárást csak a foglalásokat követően indította meg; sőt, mert az egyezség nem sikerült, a csőd eljárás megindítását, mint vagyonbukolt maga kérte, törvényes, tehát a kir. ítélőtábla ítéletében foglalt az a jogi döntés, mely szerint a vádlott bűnössége megállapíltatott. Az a körülmény ugyanis, hogy a vádlott a hitelezőit utóbb kielégítette és hogy a foglaltató hitelezők zálogjogukról utóbb lemondtak, a vádlott bűnössége szempontjából közömbös. 107. Csendes társ büntetőjogi felelőssége forgalmi adócsalás esetében. (Kúria 1926 okt. 13. B III. 6576 1926. sz.) Indokok: ... Az irányadó lényállás szerint egyébként a kérdéses bőrüzlet mindkét vádlottnak közös üzlete volt, melyhez mindkét vádlott járult tőkével és pedig S. Adolf kétszer akkorával, mint N. Zsigmond. Az üzletben mindkét vádlott megosztott tevékenységgel bár, de közösen működött. A forgalmi adókönyvet a N. Zsigmond által kiállított blokkok alapján S. Adolf vezette, N. Zsigmond távollétében S. Adolf is árusított az üzletben s ilyenkor a blokkokat is ő állította ki. Az üzleti bevétel mindkét vádlott bevétele volt. Ezekből a való tényekből jogilag a kir. Kúria is megállapítja, hogy az adófizetési kötelezettséget megállapító önálló kereseti tevékenységet N. Zsigmond vádlottal együtt S. Adolf is folytatta. Ekként az adófizetési kötelezettség az 1921 : XXXIX. tc. 34. §-ának első bekezdése értelmében N. Zsigmonddal együtt S. Adolf vádlottat is terheli; s amennyiben fennforog az adócsalás, ezért N. Zsigmonddal együtt S. Adolf is büntetőjogilag felelős. A kifejteltek melleit közömbös az, hogy S. Adolf csak csendestárs volt s hogy kifelé egyedül N. Zsigmond szerepelt az üzlet tulajdonosaként. Nem volt elfogadható S. Adolf vádlottnak az a védekezése sem, hogy a számlázolt áruk jó része be sem jött az üzletbe, meri azokat N. Zsigmond az üzleten kívül értékesítette, az üzletben értékesítetteket pedig N. Zsigmond nem blokkolta mind le: mert ez nincs való tényként megállapítva. De ez még valósága esetén sem mentesítené S. Adolfot, mivel neki, mint üzlettársnak, nemcsak joga, de kötelessége is volt ellenőrizni azt, hogy a szám-