Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)
148 Büntetőjogi Döntvénytár. bűnösségének jogi megállapításánál szerepet nem játszhatik, mert annak alapjául csak az utóbbi részben leírt tényállás, illetve a vádlott asszonynak e második tényállási részben leírt és megállapított tevékenysége szolgálhat. Ez a jogi felfogás azonban téves, mert a gyilkosság a felszólítási jelenet után körülbelül egy hét múlva — tehát rövid időn belül — tényleg elkövettetett; mert a Gyöngyösre való távozás nem kövelkezett be; mert a vádlott és nagyobbrészt a férje is az idő alatt a fenntartóit budapesti lakásukon együtt voltak; a sértettel — a megszégyenítő jelenet dacára — az állandó benső összeköttetést ápolták, a 100 millió korona megszerzésére vonatkozóan vele állandóan tárgyaltak; a sértettel való szakításra kísérletet nem is tettek ; a 70 millió koronát a tábla szerint 1925. évi január hó 6-án tényleg meg is szerezték s ezt a tábla is jogilag kettőjük együttes és közös tevékenységének minősíti; közben pedig nyilvánvaló egyetértéssel és a jövőre tekintő célzatossággal a vádlott asszony a csepeli bemutatkozásnál színlelt rosszulléttel a betegség ürügyét koholta, hogy férje a kritikus egy hét alatt a szükséghez képest szabad legyen. Mindezekből a kir. Kúria azt a helyes jogi következtetést vonja le, hogy a férje féltékenységéi felébresztő, a gyilkosságra szóló felhívással lezáródó tényállási rész szerves egységben áll azzal a második résszel, amely a sokszor kiemelt jelenet után játszódott le. Sem a ténybeli, sem a lelki folyamat nem szakadt meg, sőt nem is szünetelt e két tényállási részlet között. E két rész összefüggően egységesnek tekintendő, s a vádlott asszony a gyilkosságban való bűnösségének foka, minősége ezen összeforrottan egységes tényállás szerint bírálandó el. A valónak elfogadott és e helyült kötelezően irányadó tényállásnak másik fogyatkozásaként tűnik föl az, hogy a valóknak elfogadott tényekből a kir. Kúria megítélése szerint az elítélt férj és a vádlott asszonyra vonatkozóan helyesen és kétségbevonhatatlanul nem lehet következtetni arra, hogy, ha a férj maga, önállóan, feleségének ráhatása, lelki és ténybeli közreműködése nélkül határozta el a gyilkosságot, ha a tényállás első része a gyilkosságot megvalósító második részével nincs összefüggésben, mi volt hát a gyilkosság igazi oka? A tábla részéről felhozott az a férjre vonatkozó ok ugyanis, hogy a jóléthez, nagy jövedelemhez szokott, a szűkös anyagi helyzetet elviselni nem tudó Léderer Gusztáv azért határozta el magát a sértett megölésére, hogy annak pénzével újból anyagi jólétre tegyen szert, a vádlott asszonyra nincs kiterjesztve, vele kizárólagos értelemben nem is látszik meggyőzően helytállónak, mert a tábla maga állapítja meg, hogy a 70 millió koronát a gyil-