Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. U9 kosság előtt egy nappal Léderer Gusztáv már kézhez vette, elfogadta, ezen összeg megszerzése végett tehát ölnie már nem kellett; továbbá, mert a befejezett csalás útján már átvett 70 millió koronából folyó felelősségét a sértett megölésével Léderer Gusztáv sem magáról, sem feleségéről el nem háríthatta, a 70 millió korona megkaparintását el nem tagadhatta, mivel mind a két vádlott tudta, hogy a sértett a 70 milliót nem mások előtt titokban csak a saját pénzéből adta, hanem azt rokonaitól, barátaitól szedte össze, akik szintén tudták, hogy a pénz Lédererékhez került a dolláros meseüzlet nagy hasznot igérő céljaira, s így a vádlott férj és felesége •előtt világosan előtte állott az a körülmény, hogy az állandóan a vádlottakhoz járó sértett hirtelen eltűnése miatt való felelősség terhe a nagy összeggel kapcsolatban feltétlenül rájuk szakadt, s a megkaparított pénzt baj nélkül, nyugodtan nem élvezhetik. A kir. ítélőtábla által valónak vett lényállás szerint tehát a gyilkosság okát egyedül és kizárólag a Léderer Gusztáv állal óhajtott jólét keresésben megnyugvással elfogadni nem lehet, mert ily okúi a férjnél a féltékenység, a vádlott asszonynál pediii esetleg a sértett nő bosszúvágya is felvehető, és mert önmagától felvetődik a kérdés, hogy miért nem ölték meg a sértettel a 70 millió korona megszerzése után, miért később? A kir. Kúria, a kir. ítélőtábla ítéletében valóknak elfogadott hézagoktól nem ment — tényekhez kötötten, az indító okokat szabatos pontossággal megállapítani nem tudja, de nézete szerint mégis minden beható, az eset részleteit összefogó, átélő szellemi kutatás, minden ténybeli társítás és Összefüggés arra mutat, hogy az igazi okot az egységes, összefüggő tényállásban kell keresni. Ez pedig hézagos voltában is a \ádlolt asszonynak, az egész bűnper anyagán felvonuló, féltékenységet keltő gúnyoló, a végkifejlés feszültségében az ölésre határozottan felhívó, végül a tényálladékot részben megvalósító közreműködésében hathatós, célratörő tevékenységében mutatja meg a jellegzetes, a végzetes erőt, mint főmozgató okot. Erősítőül hozzájárulhatott ehhez természetesen a bűntevőknél oly gyakran lelki segédeszköz szerepéi játszó az az önámítás is, hogy ők a gyilkosság kiderültét ügyességükkel lehetetlenné tehetik. Mindezt a kir. Kúria csak azért emeli ki, hogy rámutasson, miképp csak az összefüggően egységesnek vett tényállás képes a súlyos cselekmények okaira is legalább némi fényt vélni. Végeredményben azonban, ha a cselekmények elkövetésének oka és összes indító erői pontosan nem is állapíthatók meg, az nem akadálya annak, hogy a vádbeli cselekmények a valóknak