Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 147 veszi a szódát és nyugodtan fogadja az ölés tervét. (Ugyanott 20. oldal 4. bekezdés.) Délután 6-kor megérkezett a sértett, Léderer Gusztáv őt és feleségét magokra hagyva, elment Csepelre, «neje betegsége miatt» elkéredzni a szolgálatból. Ezalatt Kodelka Ferenc sértett és a vádlott kettesben beszélgettek, megvacsoráztak (Ugyanott 15. oldal 5. bekezdés); majd a felesége ápolásának hamis ürügye alatt hazaengedett Léderer visszajött, szintén megvacsorázott, azután boroztak, beszélgettek. (Ugyanott 17. oldal utolsó bekezdés.) Bizonyos idő múlva a vádlott asszony a másnap megtörténendő dollár-becserélés hamis ürügye alatt a sértettel ott marasztalta hálásra, amibe az beleegyezett, s a vádlott asszony által az ebédlői sezlonon neki készített fekhelyen elaludt. (Ugyanott 12. oldal utolsó bekezdés, 17. oldal utolsó bekezdés.) Ez idő alatt Lédererék szintén lefekvést színlelve a szomszéd szobába vonultak, a vádlott asszony azonban valósággal a konyhába ment, férje pedig kellő időben — bizonyára akkor, amidőn a sértett elalvásáról meggyőződött — kiment töltött fegyveréért, azzal bement az alvó Kodelka Ferenchez, agyonlőtte s fejét — nem tudni ki által odatelt — vödörbe tette. Majd szólt nejének, a vádlott aszszonynak, aki bejölt, az agyonlőttnek fejét, hogy a padlóra ne vérezzen, ruhába csavarták, lepedőben kivitték a konyhába, ahol a férfi a hulla darabokra vágását a neje állal kézre adott bárddal, késsel elvégezte, miközben a vádlott asszony lugköves vízzel az ebédlő parkettjét felmosta, hogy a vér-, piszoknyomokai eltüntesse. A feldarabolt és részben megnyúzott hulla széttagolásában a vádlott asszony részt nem vett, de annak eltüntetésében, a pénz és az értékek elhelyezésében kifejtelte azt a tevékenységet, amelyet a kir. ítélőtáblai ítélet részletesen megállapít. (Ugyanott 13. oldal 2. bekezdés, 17. oldal utolsó bekezdés.) Az összefüggően előrebocsátott e való tényállást a kir. ítélőtábla két részre osztja: az 1924 december 29-ike körül történt azon jelenettel bezáródó részre, amikor a vádlott asszony férjét a gyilkosság elkövetésére gyávának mondotla, aztán pedig annak végrehajtására «hát tedd meg» szóval felhívta ; azután arra a részre, amely a csalás, gyilkosság, lopás véghezvitelét tartalmazza. A gyilkosságra vonatkozóan a kir. ítélőtábla annak a jogi véleményének ad kifejezést, hogy egyrészt a férj féltékenységét felkellő, élesen gúnyos — a tábla szerint tréfás — lebecsülés; vé-, gül a tettre való felhívás és másrészt a gyilkosság későbbi elkövetése között összefüggés, egységes lelki és tevékenységi folyamat nincs, mert a jelenet a férj későbbi, önálló elhatározására, elkészülésére a végrehajtásra döntő befolyást nem gyakorolt. A mondott jelenettel lezáródó tényállási rész e felfogás szerint Lédererné 10*