Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

146 Büntetőjogi Döntvénytár. Másutt ezzel kapcsolatban azt a véleményét jelzi a kir. ítélőtábla, hogy: «Ennek a jelenetnek nem lehetett, s nem is volt semmi befolyása a bűncselekmény (a gyilkosság) elkövetésére.)) (Ugyanott 8. oldal 3. bekezdés). Egyébként pedig kijelenti a tábla, hogy: «Semmi megnyugtató bizonyíték nem merült fel arra, hogy a vádlott a fenti jeleneten kívül a sértett megölésének gondolatát férje előtt felhozta volna.)) (Ugyanott 8. oldal 5. bekezdés.) E jelenet után a tábla lénymegállapítása szerint: <t Léderer Guszlávné még tréfálkozva sem tett hasonló kijelentést és így a vádlottnak a kir. ítélőtábla szerint tréfásan tett fenti megjegyzése semmiféle összefüggésbe nem hozható Léderer Gusztáv 1925. évi január 7—8. közötti éjjelen végrehajtott cselekményével.)) (Ugyanott 11. oldal utolsóelőtti bekezdés.) De ellenkező irányban azt sem állapítja meg a kir. ítélőtábla tényként, hogy a vádlott több ízben szólt volna férjének, nehogy végrehajtsa a sértett megölését. (Ugyanolt 13. oldal utolsóelőtti bekezdés.) Ezek után a táblai ítélet indokolása megállapítja való tényként azt, hogy a sí tanfolyamból sem lett semmi, a vádlott férjét 1924 december 29-én Csepelre helyezték át. (Ugyanott 8. oldal 4. bekezdés, 17. oldal 3. bekezdés), a sértettel való összeköttetés a fenti jelenet dacára a csalás véghezvitele végett zavartalanul fennmaradt; Léderer Gusztáv az ölés előtt egy napon — január 6-a előtt — feleségél, a vádlottat elvitte Csepelre, bemutatta parancsnokának, a vádlott asszony ott egy éjjelt töltött, de; ((rosszullétet színlelt s visszajött Budapestre s ezzel a parancsnok előtt ürügyet szerzett a férjének arra, hogy ((beteg felesége ápolása végett)) a szükséghez mért időben szabadságot kérhessen az otthon maradásra.)) (Ugyanott 17. oldal 3. bekezdés.) Ezzel az ürüggyel élt is Léderer Gusztáv 1925 jan. 7-én, amikor az ölést elhatározta és végrehajtotta. Erre vonatkozóan a valóknak elfogadott tényrészletek a következők : Léderer nagy jövedelemhez volt szokva; a megváltozott viszonyokba nem tudott beleszokni, ((kétségtelen tehát — mondja a kir. ítélőtábla — hogy az ő lelkében önként fogant meg a sértett megölésének gondolata akkor, amikor a sértett neki a 70 millió koronát átadta)). E gondolatnak megérlelődése után Léderer Gusztáv 1925 jan. 7-én délben Csepelen a hivatalos helységben kipróbálta pisztolyát, jó-e és mily zajt csinál zárt szobában. Budára jőve délután lugkövet vesz a vér felmosására, s kioktattatja magát, hogy kell azt használni kézkimarás veszélye nélkül (Ugyanott 20. oldal 2. bekezdés); hazamegy, tervét közli nejével a vádlottal, aki át-