Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 143 tesek szándéka egyetértő, egységes és kölcsönös legyen, a bűncselekményt megvalósító tevékenységet magát pedig az egymás tevékenységét és az eredményt akaró együttesség vagy közösség jellemezze. Ügy, hogy a társtettes cselekménye legalább is a bűncselekmény kísérletének fokáig terjedjen abban az egyetértésben, hogy a megvalósítás többi részét a másik tettestárs létesíti, s hogy a fizikai cselekmények együttesében egyesülő okok az okozatot eredményezik. Éppen ez a megosztott munkában egységgé tömörülő és okszerű együttesség határolja el a tettestársi viszonyt a bűnsegédi bűnrészességtől, amennyiben a bűnsegéd akaratának nem kell előzőleg és egyetértőleg egyesülnie a tettesével, a tettest tudtán kívül is lehet segíteni; s ami ennél is fontosabb, hogy a bűnsegéd cselekvése a bűncselekmény kísérleti fokáig sem terjedhet, hanem önmagában legföljebb az előkészület jellegével bír. Ez ált az elméletileg fősegédnek nevezett közreműködőre is, akinek feltételt létesítő támogatása lehet ugyan olyan, hogy nélküle a bűncselekmény el nem követhető, de ez a cselekvés mégis csak feltétel és nem a tényálladékot létesítő ok, az okozatosságnak nem része, hanem a törvényes tényálladék körén kívül álló elem. Aki tehát a törvényes tényálladék egy-egy részét közös akarattal — a társa és a maga cselekvését és az eredményt egyetértőleg akarva — foganatosítja, az az okozatosság egy részét végzi, nem feltételt nyújt, hanem okot valósít meg s így tettestárs; felel úgy a maga, mint a társa cselekvéséért s az ebből előálló okozatért, az eredményért. — //. Enyhítő és súlyobító körülmények gyilkosság esetében. Életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabása. (Kúria 1926 okt. 23. B HL 5787 1926. sz.)