Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

128 Büntetőjogi Döntvénytár. engedett bírálata foglaltatik, hanem ezen túlmenőleg a súlyos bűncselekmény miatt elítélt B. Gyula feldícsérése is. A törvényben említett feldícsérés fogalmát ugyanis kimeríti B. Gyula személyének az elítéléssel kapcsolatban mártírként beállítása. A mártír vagyis vértanú alatt t. i. a közfelfogás szerint valamely nemes eszméért igazságtalanul bűnhődő s ezért az emberiség tiszteletére méltó egyént szokás érteni. A vádbeli közlemény kapcsolatban az előző napon tárgyalt s a Népszava ugyanazon számában egy más tudósításban részletesen ismertetett bűnüggyel B. Gyuláról azt állítja, hogy őt a bíróság mártírnak avatta föl, mert elítélte, holott csak az volt a bűne, hogy a védetlen proletárt akarta megvédeni. Az ítéletet tehát igazságtalannak, brutális bosszú művének jelenti ki. Ez a beállítás túllépi a jogos bírálat határát, szembehelyezkedik a törvénytisztelettel, a cikk befejező utolsó mondata dacolást fejez ki az igazságszolgáltatással szemben s mindezzel végeredményben a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség miatt elítélt B. Gyulát e bűncselekmény elkövetése miatt feldicséri. A cikknek erre vonatkozó része tehát a Btk. 174. §-ában meghatározott vétség tényálladéki elemeit magában foglalja. 90. A Bv. 3. §. 3. pontjának alkalmazásában nemcsak az a rágalmazás aljas indokú, melyet anyagi természetű ok, önző érdek kelteit életre; az emberi cselekvések aljassága az erkölcstelenség, a jellemtelenség mélységeiből anyagi érdektől nem befolyásolva is kitör. (Kúria 1926 jún. 28. B III. 3065/1926. sz.) Indokok : . . . Alaptalannak találta a kir. Kúria a kir. főügyész semmisségi panaszát is. Azt a felfogást nem osztja ugyan a kir. Kúria, hogy egy cselekmény aljassága, mint rúgó, csak akkor áll elő, ha azt anyagi természetű ok, önző érdek kelti életre; mert az emberi cselekvések aljassága az erkölcstelenség, a jellemtelenség mélységeiből anyagi érdektől nem zavarva, nem befolyásolva is kitör, sőt az ily anyagi érdektől mentes aljasságok a "gonoszság mértéke nézőpontjából nem is tartoznak az enyhébbek közé. Ám a vádlott cselekményében a kir. Kúria sem ilyen, sem anyagi érdekű aljasságot nem talál, azért nem minősíthette a vádlott cselekményét a Bv. 3. §-ának 3. pontja szerint . . .