Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

122 Büntetőjogi Döntvénytár. Mikor ennek folytán a kir. ügyészség a V. János mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló intézkedésre tett indítványt, a ((Népszava)) felelős szerkesztője azt a bejelentést tette, hogy B. Imre vasmunkás az inkriminált közlemény szerzője. Mikor pedig B. Imre a kir. ügyészség előtt kijelentelte, hogy a cikket nem ő írta, csak felkérés folytán vállalta a felelősségei, jelentette be V. János, hogy a közlemény szerzője L. Lajos. A kir. ügyészség által ennek folytán kihallgatott L. Lajos magára \állalta, hogy ő a vádbeli közlemény szerzője. Ezen előzmények után adta be a kir. ügyészség vádiratát a vádtanács elnökénél L. Lajos ellen, aki a vádirat ellen elkésetten adott be kifogásokat, amelyeket a vádtanács elnöke visszautasítván, az iratok a főtárgyalási elnökhöz kerültek. Az 1924 ápr. 5. napjára kitűzött főtárgyalásra szóló, vagyis az elsőbírói idézés azonban L. Lajos terheltnek már nem volt kézbesíthető, mert Bécsbe távozott. Az 1924 júl. 1. napjára kitűzött tárgyaláson megjelent a terhelt felesége és bejelentette, hogy férje még február hónapban — tehát akkor, midőn az iratok a főtárgyalás kitűzése végett a főtárgyalási elnökhöz kerültek — lakásukról eltávozott s tartózkodási helye előtte (t. i. felesége előtt) ismeretlen. Miután a főkapitányság is megállapította, hogy a terhelt tartózkodási helye kideríthető nem voll, a törvényszék az ő személyleírásának körözését rendelte el, a kir. ügyészség pedig most már V. János, mint felelős szerkesztő ellen adott be vádiratot. Mindezekből az előzményekből kétségtelenül kitűnik az, hogy L. Lajosnak szerzőként való bejelentése nem a komoly sajtójogi felelősségvállalás, hanem az ez alól való kibúvás célját szolgálta, s hogy a bíróság ennek folytán nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy a bejelentett szerzőt (L-l) felelősségre vonhassa, mert ez az első idézést be sem várva, külföldre szökött. A jelen eset tehát iskolapéldája annak, hogy a felelős szerkesztő felelősségre vonandó azért, mert a szerző nem volt sajtójogi felelősségre vonható. Ennek megállapításával a kir. Kúria nem jut ellentétbe az idézett előző elvi határozataival, különösen pedig nem a B. I. 53/1925. számúval azért, mert az ennek alapjául szolgált ügyben a szerző kilétét a bíróság megállapította, őt terheltként kihallgatta, ellene vizsgálatot is rendelt el, sőt vád alá helyező határozatot is hozott s ítélet csak azért nem volt hozható, mert az eljárás a vádlott hibáján kívül oly sokáig húzódott el, hogy mikor a főtárgyalásra határnap tűzetett ki, arra a vádlott súlyos betegsége miatt nem mehetett el s rövid idővel e határnap uián meg is halt. De nem jutott ellentétbe a kir. Kúria a Bp. 572. §-ával