Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

120 Büntetőjogi Döntvénytár. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. tc. 12. §-a az ezen törvény által védett jogérdek különös fontosságára tekintettel mondotta ki azt, hogy a Bp. 472.§-ának fenti rendelkezése az 1921:111. tc-ben meghatározott büntetlek és vétségek esetében nem nyer alkalmazást. A sajtó úlján elkövetett bűncselekmények esetében az 1921. évi 111. tc. 12. §-a csak a sajtójogi különleges felelősségi rendszerből folyó megszorítással alkalmazható. Arra az esetre ugyanis, ha a szerző távolléte miatt (vagy más okból) felelősségre nem vonható, magának a St,-nek a 34. és 35. §-aiban foglalt rendelkezései erejénél fogva a szerző felelőssége automatikusan a kiadóra, illetve a felelős szerkesztőre hárul. A szerzőnek, mint terheltnek távolléte tehát a sajtó eljárásban az 1921 : III. tc. megalkotása előtt sem volt akadálya a sajtójogi felelősségre vonásnak, hanem csak arra szolgált okul, hogy az eljárás a sajtójogilag felelős következő személy ellen folytattassék. A fokozatos felelősség ezen elvéből íolyik a St. 48. §. utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés is, hogy ha a felelősségre vonható személyek bármelyike ellen — az elévülési időn belül — eljárást tesznek folyamaiba, azt bármely más felelős személy ellen ezen idő elteltével is az elévülési határidőn belül folytatni lehet. Mindezekből tehát az következik, hogy az 1921 : III. tc. 12. §. második bekezdésében engedélyezett eljárásra sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében csak akkor kerülhet sor, ha a St. 33—35. §-ai szerint a sajtójogilag felelős személyeknek mindegyike távol van, de nincs helye ennek az eljárásnak akkor, ha a felelős személyeknek csak egyike vagy másika van távol, de a fokozatban következő személy sajtójogi felelősségre vonható. Téves tehát a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy jelen ügyben a távollevő szerző az 1921 : líl. tc. 12. §-a alapján sajtójogi felelősségre vonható lévén, a vádlott mint felelős szerkesztő nem vonható sajtójogi felelősségre, hanem ellenkezőleg úgy áll a dolog, hogy a St. 35. §-ának első bekezdése értelmében éppen a vádlott V. Jánost mint felelős szerkesztőt kell felelősségre vonni azért, mert a szerző a távolléte miatt nem lévén bíróság elé állítható, sajtójogi felelősségre nem vonható. Az 1921:111. tc. 12. §-ának második bekezdésében körülírt eljárást ugyanis lehet bizonyos csonka köztörvényi felelősségrevonásnak minősíteni, de az semmiképpen sem tekinthető sajtójogi felelősségrevonásnak, amelynek úgy alaki módja mint anyagi tartalma (1. St. 40. §.) amazétól lényegesen eltér. Ameddig tehát a sajtójogi felelősséget az anyagi és alaki sajtó-