Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. sal alkalmazható. Az 1921: III. tc. 12. §. második bekezdésében említett eljárásra sajtó útján elkövetett bűncselekmények esetében csak akkor kerülhet sor, ha a St. 33—35. $-ai szerint a sajtójogilag felelős személyeknek mindegyike távol van, de nincs helye ennek az eljárásnak akkor, ha a felelős személyeknek csak egyike vagy másika van távol, de a fokozatban következő személy sajtójogi felelősségre vonható. — //. A St. 35. §. 1. bekezdése értelmében a szerkesztő mentesüléséhez nem szükséges, hogy a szerző jogerősen elítéltessék, de viszont nem elégséges a szerző puszta megnevezése. Csak ha a vizsgálóbíró a bejelentett szerző ellen már vizsgálatot rendelt el s öt a vizsgálat során kihallgatta, vagy ha vizsgálat nem volt s a vádtanács öt vád alá helyezte, szóval, ha a szerző kiléte a bíróság előtt nem kétséges (St. 33. utolsó bekezdés) s az illető szerző akkor a bíróság elé volt állítva, annak rendelkezése alatt állott: csakis az ilyen esetben lehet megállapítani azt, hogy a szerző sajtójogi felelősségre vonható volt, következésképpen a felelős szerkesztő felelősségre nem vonható. (Kúria 1926. márc. 10. B 1. 4852/1925. sz.) indokok: I. A kir. ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott V. Jánost, mint felelős szerkesztőt azért nem lehet sajtójogi felelősségre vonni, mert az a körülmény, hogy a cikk szerzője megszökött, tehát távol van, nem áll útjában annak, hogy a bűnvádi eljárás a szerző ellen az 1921 : III. tc. 12. §-a szerint hirdetményi idézéssel folylattassék s így a szerző felelősségre vonassék. Ez az álláspont téves azért, mert az 1921 : III. tc. 12. §-ának második bekezdésében említett eljárás sajtó útján elkövetett bűntettek és vétségek esetében csak kivételesen és akkor nyerhet alkalmazást, ha a sajtójogilag felelős személyek mindegyike távol van s ebből az okból azok egyike sem vonható felelősségre. (St. 33—35# §-ai.) A köztörvényi bűncselekmények esetében a bíróság elé nem állítható távollevő ellen a Bp. 472. §. 1. bekezdése értelmében sem vád alá helyezésnek sem ítélet hozásának nincs helye.