Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Ili Büntetőjogi Döntvénytár. Egyedre való megérkezése előtt lett volna meg, minden támpont és illetve az ehhez szükséges ténymegállapítás hiányzik. Ehhez képest a kir. Kúria a vádlott cselekvőségében az előre megfontolt szándékot szintén nem ismerte fel, miért is az adott esetben a Btk. 278. §-a szerinti minősítésről szó nem lehet . . . Alaptalan a védő panaszának a Bp. 385. §-a első b) pontjára alapított része is. Arra nézve ugyanis nincs ténymegállapítás, hogy a sérteti a vádlottat és annak nejét vagy gyermekéi megátkozta vagy közüiük bármelyikét is egyébként súlyosan bántalmazta vagy megsértette volna. Nincs tehát semmi törvényes alap a Btk. 281. §-a 2. bekezdésének alkalmazására. Megállapítást csak az nyert, hogy a sértett ezúttal is elutasította a vádlott gazdasági tervét és hogy ebből kifolyóan közlük szóváltás volt. Habár a kir. Kúria nem fogadja el a kir. ítélőtáblának azt az érvelését, mikép a vádlott ingerlékeny idegállapota és általában annak fizikai vagy lelki diszpozíciója semmi szerepet nem vihetett egy esetleges erős felindulás létrejövetelében, mert az erős felindulás mindenkor a külső ható ok és az egyéni diszpozíció együttműködésének összeredménye: mégis úgy találta a kir. Kúria, hogy a valóként elfogadott tény, hogy a sértett a vádlott akaratát nem teljesítette és hogy őt a kastély elhagyására szólította fel, még a rendkívül ingerlékeny vádlottnál sem lehetett oly ható ok, mely alkalmas lett volna arra, hogy a vádlottat akár a Btk. 281. §-ának I. bekezdése szerinti erős felindulásba is hozza. Az erős felindulásra egyéb, bárhonnan származó oka pedig a vádlottnak nem volt és illetve egy ilyen természetű ok alapjául szolgáló ténymegállapítást szintén nem nyert. Már pedig a törvény szerinti erős felindulás alapfeltétele az, hogy a tettes oly erős inger hatása alá kerüljön, mely élettanilag is alkalmas az elhatározási képesség elhomályosítására, annak csökentésére. A sértett öreg és művelt ember volt és azonfelül a vádlott apósa is, aki őt és családját állandóan anyagilag támogatta Az ő ellenkező véleménye és akarata léhát egyáltalán nem lehetett ok arra, hogy a vádlott kívánságának nem teljesítése miatt erős felindulásba jöjjön és még kevésbbé lehetett ok arra, hogy vádlott apósát tettleg bántalmazza, sőt azt meg is ölje. Hogy pedig a vádlott ezt mégis megtette, annak oka a vádlottnak erkölcsi sűlyedtségében és féktelen bosszúvágyában keresendő. Ezen és a kir. ítélőtábla által ide vonatkozóan, egyébként szintén helyesen felhozott indoknál fogva a kir. Kúria úgy látta, hogy az alsóbíróságok helyesen mellőzték a cselekménynek a Btk. 284. §-a szerinti minősítést is és pedig annál is inkább, mivel