Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. a felelős szerkesztő tényleg elolvasta-e a kéziratot s tényleg ő intézkedett-e annak kinyomalása iránt, hanem és egyedül fontos az, hogy ő volt-e a cikk megjelenése idején a lap felelős szerkesztőjeként bejelentve. Ezen formális felelősségre vonhatás érdekében rendelkezik a St. 16. §-a akként, hogy az időszaki lap megindítása előtt 15 nappal a kiadó köteles a lörvényhatóság első tisztviselőjénél bejelenteni egyebek között a felelős szerkesztő nevét és állást s hogy a felelős szerkesztő személyében beálló változásokat a kiadónak két nap alatt be kell jelentenie ugyancsak a törvényhalóság első tisztviselőjénél. Ezen felelősségre vonhatás érdekében rendeli a St. 5. §. azt, hogy az időszaki lapokon a felelős szerkesztő nevét is ki kell tenni s állapítja meg a 17. §. a felelős szerkesztő személyétől megkívánt kellékeket s bünteti a 24. §. 4. pontja azt, aki időszaki lapot a szerkesztőtől megkívánt személyes feltételek megszűnése után a 16. §-ban körülírt bejelentés elmulasztásával vagy más szerkesztő alkalmazása nélkül ad ki s végül bünteti a 26. §. azt a nyomdatulajdonost, aki időszaki lapokban a felelős szerkesztő nevét az 5. §. értelmében a sajtó termékre ki nem teszi. Mindezekből a rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy a St. szempontjából felelős szerkesztő alatt csak azt a fizikai személyt lehet érteni, aki a hatóságnál felelős szerkesztőként bejelentve és -elfogadva lett s aki az időszaki lapon, mint felelős szerkesztő van megnevezve. Jelen esetben, tehát a szerző nem lévén felelősségre vonható, a kir. ügyésznek Anka János, a bejelentett felelős szerkesztő ellen kellett volna vádat emelnie. Azt az elvet egyébként, hogy a sajtótörvény nem a tényleges szerkesztőt, hanem azt a személyt terheli felelősséggel, aki a St, 30. §. 4. pontjához képest a hatóságnál, mint szerkesztő be van jelentve, már a kir. Kúriának a B. H. T.-be (IV. kötet 444. sz. a.) felvett 10,252/1905. számú elvi jelentőségű határozata is kimondotta s ez az elvi kijelentés — amint azt az B. H. T. VI. kötetének elején közzételt jegyzék is helyesen megállapítja — az új St. 16., 24. §. 5. pont és 35. §-ai folytán hatályát nem vesztette. Minthogy az alsóbíróságok határozata ennek az elvi kijelentésnek megfelel, a közvádló semmisségi panaszát, mint alaptalant a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett. 74. /. A Btk. 248. §-a közerkölcsiséget, a közszemérmet védi, amelynek sérelme nem csak akkor