Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

92 Büntetőjogi Döntvénytár. Indokok: I. A kir. Kúria az 1925. évi március 3-án B II. 5102/19/1924. sz. határozatában elvi éllel kimondotta, hogy a Btk. 232. §-ában meghatározott bűncselekmény esetében a sértett nő férje is joghatályosan megteheti a bűnvádi eljárás megindításához a Btk. 238. §-a szerint szükséges magánindítványl. Ezt az elvi kijelentését a kir. Kúria azzal indokolta, hogy a Btk. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a magánindílványt kizárólag csak a közvetlenül sértett személy teheti meg; sőt általában azt sem írja körül, hogy kit ért ((sértett)) alatt. A sértett fogalmát a Bp. 13. §-ának hatodik bekezdése határozza meg, mely szerint: a sértett az, akinek bármely jogát sértette, vagy veszélyeztelte az elkövetett, vagy megkísérlelt bűncselekmény. Éz a meghatározás kétségkívül vonatkozik a Btk. 113. §-ára is, ami kitűnik már magából a Bp. 13. §-ának hatodik bekezdéséből, valamint abból, hogy maga a Btk. is a magánindítvány hiányát a bűnvádi eljárás megindítását kizáró oknak, tehát a magánindítványt ebben a vonatkozásban perjogi feltételnek minősíti. Kijelenti ebben a határozatában továbbá a kir. Kúria, hogy a Bp. 13. §-ában írt meghatározás szerint annak elbírálásánál, kit illet meg a magánindítvány előterjesztésének joga, nem az vizsgálandó, hogy ki a közvetlenül sértett személy, hanem az, hogy kinek jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkísérlelt bűncselekmény. Ebből a szempontból vizsgálva a magánindítvánvra jogosultság kérdését, ezen határozat szerint kétségtelen, hogy az elkövetett erőszakos nemi közösülés, nemcsak a sértett nőnek, hanem férjének kizárólagos jogát is sértene és veszélyeztette, mert a házasság, mint ((oszthatatlan és legbensőbb életközösség, feltételezi a házassági hűséget úgy annyira, hogy a házassági hűség tudatos megsértése (házasságtörés) alkalmas arra, hogy okul szolgáljon az eredetileg a házastársak élele egész tartamára kötőit életközösség felbontására, megszűntetésére is. Kétségtelen ezek szerint, hogy a házastársaknak, tehát a férjnek is joga van a nemi élet tisztaságához, mint a házassági hűség legfőbb követelményéhez és így az, aki a nemi életnek ezt a tisztaságát bármi módon meggyalázza, kétségenkívül megsérti a férjnek ehhez való kizárólagos jogát is. Hogy pedig a férjnek ezt a jogát, ily vonatkozásban maga a Btk. is elismeri, az kitűnik abból, hogy amikor a házassági hűséget szándékosan (házasságtörés), vagy csalárd módon (szemérem elleni bűntett) sértik meg, ezekre az esetekre vonatkozóan a férj, illetőleg a házastárs indítványozás} jogát világosan kifejezésre juttatja (Btk. 246. és 245. §.). Nem volna tehát indokolt, hogy a férj ezt a jogot éppen akkor ne gyakorolhassa, amikor a nemi élet tisztasága ellen erőszakos támadás intéztetett.