Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 93 Végül hivatkozik ez a határozat a Btk. 238. §. indokolásának arra a részére, mely szerint: «még az erőszak esetében is háttérbe vonul az állam büntető érdeke a családot ért rendkívüli szerencsétlenség előtt s a családot leszi az eljárás megindításának vagy mellőzésének urává.» Minthogy a házastársi kötelék fennállása alatt — család feje a férj, az az egyéni vonatkozás, melynek a tett és a sértett közt létezni kell, ily esetben a férj személyében meg van, — a férjet, aki a bűncselekmény elkövetése idején a feleségével házastársi viszonyban élt, az indítványozás joga kétségkívül megilleti. Ezzel ellentétben a kir. Kúria az 1926. évi február hó 9-én B I. 5072/10/1925. sz. a. kelt ítéletével vádlottat az erőszako> nemi közösülés kísérletének vádja alól a Btk. 110. §-a alapján a Bp. 326. §. 3. pontjának 1. tételéhez képest felmentette abból az okból, mert a Btk. 238. §-ában előírt magánindítványt törvényszerű meghatalmazás nélkül a sértett nő férje terjesztette elő; már pedig a Btk. 110., 113. és 238. §-ainak összevetéséből kétségtelenül kitűnik, hogy a magánindítvány előterjesztésére az adott esetben csak maga a sértett fél volt jogosítva, a Btk. 113. §-a szerinti törvényes képviseletnek pedig helye nem volt. Ez utóbbi határozat tehát csak a közvetlenül sértett személyt tekinti magánindítványra jogosultnak, míg a B II. 5102 19,1924. számú határozat abból indul ki, hogy a Bp. 13. §-a szerinti sértett is a Btk. 113. és 238. §-aiban megjelölt s magánindítványra jogosult ((sértett fél» azonos és egymást fedő fogalmak s így a sértett nő férje is magánindilványra jogosult. A most előadottak szerint egyfelől a B I. 5072 10 1925. számú, másfelől a B II. 5102/19/1925. szám alatt hozott határozatok kifejezetten ellentétes elvi alapon nyugszanak, miért is ebben a kérdésben az 59,200 1912. I. M. sz. rendelet 1. §-ának 1. és 2. pontja értelmében jogegységi döntvény hozatalának van helye. II. A kir. Kúria jogegységi tanácsa az elvi kérdést a jelen határozat rendelkező része értelmében döntötte el és pedig a következő indokokból: A magánindítványnak a Btk. és a Bp. rendelkezései szerint kétségtelenül nemcsak anyagjogi, hanem részben perjogi s így valójában kettős jelentősége van. Kitűnik ez abból, hogy a magánindítvány hiánya büntetést kizáró ok ugyan (anyagjogi jelentőség), azonban, mert ennek az indítványnak hiánya a cselekménynek büntetendő cselekményi jellegét egyáltalán nem érinti (1. Btk. 115. §. második bek.), hanem pusztán csak a bűnvádi eljárás megindítását teszi lehetetlenné, ennyiben ez kétségtelenül mint perjogi előfeltétel, alaki jogi jelentőségű. Ezt a kettős jelentősé-