Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 80 nem kerül sor, de ez csak egy eshetőség, amellyel szemben áll ugyanannyi, vagy talán még több esély arra, hogy az elítélt leitételes szabadságra fog bocsáttatni. Az esheló'legesség tehát annál kevésbbé zárja ki a beszámításra vonatkozó határozat szükségességét, mert a bírónak ítéletében minden eshetőségre tekintettel kell rendelkeznie, aminthogy pl. a bíróságok — állandó gyakorlatuk szerint — életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabása esetében, tekintettel minden törvényes eshetőségre, ítéleteikben mellékbüntetésül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is mindig megállapítják. Ennek a helyes gyakorlatnak hasonszerű alkalmazásával kell tehát megoldani a felvetett kérdést is akként, hogy a bíróság az életfogytig tartó fegyházbüntetést kiszabó ítéletében, tekintettel a Btk. 45. és 48. §-ai szerint bekövetkezhető eshetőségre, az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása kérdésében is határozzon. Mindezen indokokra figyelemmel a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a határozat értelmében, vagyis igenlően döntötte el. VI. A jogegységi tanács e döntés kapcsán foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy halálbüntetés kiszabása esetében — tekintettel arra az eshetőségre, ha e büntetés kegyelméből életfogytiglani fegyházra változtatlatik át — szintén van-e helye ilyen beszámításnak s ennek tárgyában mikor és hol történjék döntés. Bár a jogegységi tanács elé terjesztett kérdés erre nézve nem terjeszkedik ki, minthogy azonban a jelen határozat folytán a gyakorlatban ez a kérdés is felmerülhet, a jogegységi tanács az egyöntetű gyakorlat biztosítása érdekében álláspontját erre vonatkozóan is a következőkben juttatja kifejezésre. A Btk. 94. §-a — mint már fentebb kifejtetett — az előzetes fogvatartásnak csupán a szabadságvesztés-büntetésbe és pénzbüntetésbe való beszámítását engedvén meg, nyilvánvaló, hogy halálbüntetés kiszabása esetében nincs helye az ítéletben az előzetes fogvatartás beszámításának. Ennek szüksége és ideje csak a halálbüntetésnek kegyelemből életfogytiglani (vagy határozott időtartamú) fegyházbüntetésre átváltoztatása esetében következik be, aminthogy csak ebben az esetben és ezzel egyidejűleg kell a Blk. 57. §. harmadik bekezdése értelmében a hivatalvesztés és politikai jogok felfüggesztésének tartamát is meghatározni. Minthogy pedig a Bp. 505. §. második bekezdése módot ad arra. hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása felett, amennyiben erről az ítélet nem rendelkezik, az első-