Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

40 Büntetőjogi Döntvénytár. vésre ilyetén való felhívás a vádbeli cikkből hiányzik: ennélfogva hiányzott a törvényszerű bűncselekményi tényálladék. A kir. Kúria megismerése szerint azonban a szóban forgó törvényhelynek ilyetén magyarázata téves. A Btk. VI. fejezetében tárgyalt izgatási bűncselekmények ugyanis két főcsoportra oszlanak. Az első főcsoportba tartoznak a Blk. 171. §-ban, valamint a Btk. 172. §-nak 1. bekezdésében meghatározott «egyenes felhívás)) mellett elkövetett izgatási cselekmenyek; a másodikba pedig a Btk. 172. §-nak 2. bekezdésében és a Btk. 173. § ban foglalt felhívás nélküli izgatások. Az ez utóbbi §-ban meghatározott izgatási tényálladékok ismét két alcsoportra oszlanak. És pedig: az ezen törvényszakasz első tételében említeti ((megtámadás)) alcsoportjára, mely tartalom és az elkövetési mód tekintetében megfelel a Btk. 172. §-nak 2. bekezdése szerinti közönséges izgatásnak, továbbá a fent említett 173. §. 2. tételében felhívott ((lázítás)) alcsoportjára, mely utóbbi természetesen nem azonos a Btk. 158. §-a szerinti lázadásra való felbujtással, azonban nagyobb ellenszenv és gyűlölet, fokozottabb ellenséges indulat felkeltésére alkalmasabb, mint az 1. tételben felhívott ((megtámadás)) vagy a nem felhívásos, közönséges izgatás. Azonban sem az egyszerű izgatás, sem a megtámadás, de a lázítás sem akar ellenséges, támadó cselekvést kiváltani olvasóiból vagy a hallgatóságból, hanem beéri azzal, hogy azok lelkületében az izgatás tárgya ellen csak gyűlöletet, ellenszenvet, ellenséges indulatot támasszon. Vagyis az izgatás második főcsoportjának a célja : szubjektív érzelemkeltés ; ellenben az egyenes felhívás mellett elkövetett izgatás már ezen ellenséges érzelmek felkeltésén felül objektív célt is szolgál, egyenesen felhíván az olvasót vagy hallgatóságot arra, hogy ellenséges indulatának, gyűlöletének kifejezést adjon akként, hogy ezen érzelmei értelmében cselekedjék is. Ebből pedig kétségtelen, hogy az ellenséges cselekvőségre való ingerlés és illetve izgatás nem tényálladéki eleme a Btk. 173. §-a szerinti lázításnak. Enélkül pedig az alsóbíróság által megállapított irányadó való tényállás, elfogadva a kir. törvényszék helyes jogi érvelését, a kir. Kúria megismerése szerint is a Btk. 173. §-a szerinti ((lázítás)) minden tényelemét kimeríti, mihez képest a kir. főügyésznek a Bp. 385. §-nak 1. a) pontjára alapított semmisségi panasza alapos. Tévedett tehát a kir. ítélőtábla, midőn vádlottat büntetendő tényálladék hiánya miatt felmentette. Ez okból a másodbírósági ítéletet a rendelkező rész értelmében megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozva, az elsőbíróság ítéletét hatályába visszahelyezni kellett.