Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

38 Büntetőjogi Döntvénytár. Ez a panasz alaptalan. Az 1913: XXXIV. tc. 3. §-a a tárgyilagos ismertetés és bírálat szabadságát nem korlátozza; csak azt tiltja, hogy a királyság intézményének megszüntetésére mozgalom kezdeményeztessék, szerveztessék vagy vezettessék; hogy ezen intézmény ellen valaki szóval vagy nyomtatvány útján nyilvánosan lázítson és végül, hogy az intézmény úgyanily módon és politikai célzattal megtámadtassék. Az alsóbíróságok által valónak vett és a felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás szerint pedig a vádlottnak — szó és teljes tartalom szerint nem is ismert — rövid beszédje, amely Kossuth Lajos halálának évfordulóján a temetőben véletlenül jelenvolt nem nagy közönség előtt hangzott el, két részből állott: Az egyik részben ismertette a görög, római és a velencei köztársaságokat és kiemelte azok kiváló előnyeit: azután ugyanily értelemben bemutatta az amerikai és francia köztársaságot. A beszéd második része viszont Kossuth Lajos egy régi levelének részben való idézése volt, amellyel előbbi ismertetéseit megerősíteni akarta. A kir. Kúria jogi megállapítása az, hogy a vádlott valónak elfogadott tettével, vagyis az imént jelzett beszédjével a királyság intézménye ellen irányuló bűnlett fent jellemzett egyik alakját sem valósította meg. A mozgalom szervezésével kapcsolatos alakja ennek a bűntettnek itt szóba nem jöhet, mert rövid alkalmi felszólamlásról van szó, amelyet nem előre toborzott, hanem csak véletlenül összeverődött kis közönség hallott, ha hallgatott rá. A beszéd tartalma pedig mozgalom-kezdeményezési elemeket nem is tartalmaz. Az intézmény ellen való nyilvános szóbeli lázítást kizárja a jóformán csak az alkalmi szerep betöltését célzó rövid beszéd száraz hangja, amely a szenvedélyek fölzaklatására nem is törekedett. Még leginkább lehetne szó arról, hogy a vádlott beszédje a köztársaság dicséretével-közvetve támadta a királyságot; de a kir. Kúria jogilag ezt sem találja megállapíthatónak; mert egy történelmi és államjogi ismertetés és bírálat még nem támadás. Nincs az az éle, az a közvetlensége, az a célzatossága, amely az intézményt sérteni, lekisebbíteni, gyalázni, gyűlöletessé tenni, lejáratni akaró támadás természetéhez hozzátartozik. Az a körülmény, hogy vádlott a régi és az új köztársaságokat dicsérte, még csak arra a föltevésre nyújt alapot, hogy a vádlott a királyság intézményének nem barátja, de ez a föltevés, még ha való is, aminthogy való, a tettleges, a kifejezett, nyilt és egyenes támadás jogi fogalmának megállapítására nem elég. A vádlott beszédjét támadássá a felhasznált idézet sem tette; mert bár ez az idézet egy történeti nevezetességű nagy ember nyilatkozata is, az adott esetben és a fennforgó körülmények között ennek