Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 37 26. /. Az 1913: XXXIV. tc. 3. §-a a tárgyilagos ismertetés és bírálat szabadságát nem korlátozza; a köztársaság dicsérete nem azonos a királyság támadásával, amely az intézményt sérteni, lekisebbíteni, gyalázni, gyűlöletessé tenni> lejáratni akarja. — II. A felmentett vádlott az ítéletet semmisségi panasszal nem támadhatja meg. ítélet indokolása ellen anyagi jogi okból egyáltalában nem használható semmisségi panasz. (Kúria 1924 február 26. B I. 6666/1923. sz.) Indokok: A felmentett vádlott a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt a kir. ítélőtábla ítélete ellen, mert ennek indokolása az 1913 : XXXIV. tcikket hatályban lévőnek jelenti ki. Ezt a panaszt a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdése értelmében vissza kellett utasítani, mert eltekintve attól, hogy a Bp. idevonatkozó szabályai szerint az ítélet indokolása anyagi jogi semmisség okán panasszal nem támadható meg, a felmentett vádlottat a törvény sehol sem jogosítja fel arra, hogy a felmentését kimondó ítéletet semmisségi panasszal megtámadhassa. E visszautasítás jogi következménye az, hogy a kir. Kúria érdemben az erre a panaszra vonatkozó indokolással sem foglalkozhatott. Nem foglalkozhatott különösen a védőnek e tárgyaláson előterjesztett idevonatkozó érvelésével sem, mert amit a védő előadása során mintegy felmentési pótindokot a kir. Kúria határozatába felvenni kér, az az 1913 : XXXIV. tc. érvényének a politika, a célszerűség terére való átvitele és nem e kérdésnek tárgyilagos jogi vizsgálata, erre a térre pedig a bíróság a védelmet nem követheti. A kir. Kúria feladata ugyanis az, hogy jogilag megállapítsa, vájjon a vádbeli tett bűncselekmény-e s ha igen, milyen. De nincs hatásköre arra, hogy a törvényekkel szemben a politikai magatartásnak általános határait megvonja. Egyébként is a kir. Kúria az alsóbíróságok jogi indokolásának helyesbítésével perorvoslat nélkül nem is foglalkozhatik, legföljebb a hivatalból figyelembe veendő semmisségi okok esetében, ilyen hivatalból figyelembe veendő semmisségi okot pedig a kir. Kúria nem észlel. A kir. főügyész viszont a vádlott fölmentése miatt a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert az e vádlottra vonatkozóan megállapílott tényállás a királyság intézménye ellen irányuló bűntett törvényes tényálladékát kimeríti.