Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

8 Büntetőjogi Döntvénytár. misségi panaszt, hogy a vádlott abban a tudatban, hogy a cenzúra a közleményt átengedte, bűnözési szándék nélkül, jóhiszeműen járt el, azt hívén, hogy ily esetben a leközlés meg van engedve. A panasz alaptalan. A Pp. Élt. 96. §-a és illetve a 2500/1914. M. E. sz. rendelet IX. fejezete szerint ugyanis csak az illetékes hatóság engedheti meg valamely hatósági irat közzétételét. Ezek közé azonban az időben fennállott cenzúrát a gyakorló hatósági közegek nem tartoztak. Utóbbiak tehát még abban az esetben sem engedhették volna meg a hivatkozott §. szerinti hatállyal a szóbanforgó közlemény közzétételét, ha az engedély részökről tényleg megadatolt volna, ami azonban szintén nem történt meg, hanem a cenzúrát végrehajtó közeg legföllebb elnézhette a közlés törvényellenes voltát. A vádlott tehát a Blk. 81. §-ra való tekintettel sikerrel nem védekezhetik jóhiszeműséggel és illetve azzal, hogy a közlést törvényszerű hatosáéi engedély alapján eszközölte. Minthogy pedig a vádbeli közlés a szóbanforgó bűnügy előkészítési stádiumában történt, amikor az ügy irataiba a Bp. 63. és 129. §-ai keretében csakis maguk az ügyfelek nyerhetnek betekintést és rendes körülmények között közlések is csak az utóbbiak részére eszközölhetők, hacsak az illetékes hatóságok a mások részére való közlést és illetve a hírlapi közzétételt kifejezetten meg nem engedik; minthogy az adott esetben ily hatósági engedély a szóbanforgó periratok tartalmának közzétételére meg nem adatott: ennélfogva a vádlott cselekménye a vádbeli vétség ismérveit kimeríti, tekintet nélkül arra, hogy ez a közzététel az ügyfelek sérelmével vagy anélkül történt-e. = Kúria: Az a körülmény, hogy a kir. ügyész e köteles példány alapján nem intézkedelt nyomban a lefoglalás iráni, nem ok arra, hogy a vádlóit az izgatás vádja alul felmentessék; a köteles példány csupán a sajtójogi ellenőrzés lehetőséget biztosítja. (BDlár XVI. 84.) 6. Az 1920:XV. te. 1. §. 2. pontjában meghatározott bűncselekmény nem a tájékoztató ár túllépése, hanem a méltányos hasznot meghaladó nyereség elérése által követtetik el; büntetőjogi következmények nélkül követelhető a tájékoztató árnál magasabb ár, ha ez a többlet nem nyereség, avagy nyereség ugyan, de méltányos haszontöbblet. (Kúria 1923 nov. 20. B. II. 4420 1923. sz.)