Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. A vádlott cikke tagadhatatlanul közérdeket szolgált; a bizonyított tények pedig a közegészség legérzékenyebb érdekeit érintik, nem lehet tehát helyes a vádlottnak a fenti bizonyítékok ellenére is bűnösül kimondása azért, mert a sértett nem önös érdekből hanyagolta el intézetét. Mi volt az elhanyagolás oka, az ezúttal másodrendű kérdés, az elsőrendű az, hogy az állított tény lényegileg való, tehát a vádlott nem rágalmazott. Az sem vezethet a vádlott bűnösségének a valónak vett tényállás ellenére történt megállapítására, hogy a bajok egy részét a háború és folyományai okozták; mert az állított tények bizonyított valóságán ez mit sem változtat; de azonfelül ez az álláspont téves is, mert például az épület jókarban tartása, a lázasok, a fertőzők szobájának gondozása, a tisztaság szigorú követelése, a sterilizátorok rendes üzembentartása, a tanársegédek kellő munkáltatása és megbecsülése, az operációknak idején való és gondos végzése slb. a háború után is teljesíthető volt és pedig minden különös anyagi fedezet nélkül, de persze erélyes, körültekintő és a javítást már kis bajokon kezdő, céltudatos, gondos vezetés mellett. Ennek hiánya okozta az intézet régi hírnevének csökkenését és a vádbeli közleményben a valónak megfelelően leírt állapotokat. Mindezeknélfogva minthogy az állított tények bizonyított valósága kétségtelen, a cselekvésre indító és a való tényeket előidézet okoknak — különben is nehezen megmérhető — jelentősége vagy súlytalansága pedig közömbös, a Bv. 16. $-ának rendelkezésével szemben nincs jogos alap arra, hogy a valót bizonyított vádlott bűnösnek mondassék ki . . . = Kúria: Valamely tény valósága akkor van bebizonyítva, ha a tényállítás lényege beigazolást nyert; nem az a kellék, hogy az állításnak minden legkisebb részlete, árnyalata beigazoltassék, elég ha az állított és a bebizonyított tény között egyensúly vagy legalább jelentőségbeli arány mutatkozik. (BDlár Xlt. 71.) Oly esetben, mikor az állított tény valónak bizonyult, az egyes meggyalázó kifejezések pedig csupán színező és jellemző részei ama tényállításnak, úgy hogy ezzel bensőleg összefüggenek és jogi egységet alkotnak, a kifejezések osztják a lényállítás ítéleti sorsát. (BDtár XV. M.) 5. A Pp. Élt. 96. §-ában meghatározott tiltott közzététel vétségének tényálladékát nem szünteti meg az a körülmény, hogy a sajtócenzurát gyakorló hatóság a közzétételt megengedte. (Kúria 1923 nov. 7. B I. 3986/1923. sz.) Indokok: . . A közvédő a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára való hivatkozás mellett azzal a megokolással jelentett be sem-