Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjoffi Döntvénytál. különben is nehezen megmérhető jelentősége vagy súlytalansága közömbös. (Kúria 1923 nov. 6. B I. 3967/1923. sz.) Indokok: ... A semmisségi panasznak a Bp. 385. §. J. a) pontjára vonatkozó részét a kir. Kúria alaposnak találta, ennélfogva a vádlottat a vád alól felmentette, mert a vádlott tényállításai lényegének valóságát bebizonyította. Az alsóbíróságok ugyanis a vádlott bűnösségét azért nem állapították meg, mert felfogásuk szerint a valóság bizonyítása nem sikerült a következő tényállításokra nézve: «A sértett maga nem operált; nagyon veszélyes beteget föl sem vett az intézetbe; Dr. M.-t nem engedte operálni; a sértett képtelen a bábaképző vezetésére; az intézetben hiányzanak a legprimitívebb műszerek; két beteg is fekszik egyetlen piszkos alsószoknyán, annyira hiányzik a fehérnemű; az intézet legutóbb oly züllésnek indult, mintha csak tervszerű munkálkodás akarta volna idejuttatni». E tényállításokkal szemben az alsóbíróságok által valónak vett és ehelyütt irányadó tényállás szerint bizonyított tény, hogy bár a sértett a háborű előtt és annak első éveiben nagyszerű műtéteket végző, kiváló irodalmi munkát teljesített, intézetében rendet, tisztaságot tartó igazgató-orvos volt, igazgatói működésének utolsó idejében s így a vádbeli cikk megírásának idején is a bábaképző-intézet egyik épületszárnya nem volt használható; a tetőről az eső becsurgott, a vakolat a mennyezetről lehullott. A sértett nem állított föl a lázasok részére külön szobát, hanem az ily betegeket a közkorházba szállította. A sterilizátorok nem működtek. Nagy hiány volt megfelelő, modern műszerekben és fehérneműben. Voltak esetek, midőn a sértett oly betegeket, akiken műtét volt végzendő, az intézetbe nem vett föl; sőt a magát műtétnek alávetni hajlandó beteget egyízben a műtétről lebeszelte. Dr. M. tanársegédet orvosi működésében korlátozta és modernizáló törekvéseinek ellentállott. Dr. M. és a többi keze alatt volt orvosokat az ápolószemélyzet és a betegek előtt lekicsinyelte, intézkedéseiket kritizálta. Maga pedig sok esetben nem tartotta meg a műtét előtti mosakodásra, fehérköpeny viselésre, szóval a steril állapotra vonatkozó előírásokat, Szembeállítva most már az alsóbíróságok által a megállapított bűnösség alapjául vett tényállításokat a valónak elfogadott tényekkel a kir. Kúria arra a jogi meggyőződésre jutott, hogy a vádlott súly, erő, jelentőség és lényeg tekintetében oly bizonyítékokat nyújtott, amelyek a vádbeli tényállításokkal teljesen egyenértékűek s nem hagynak fönn beigazolatlanul semmit abból, ami a sértettre nézve sértőnek minősíttetett.