Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büiiictöjogi DQI,i oénylár. a felsőbb bíróság előtt - a közuádló újból át nem veszi a vád képviseletét. (Kúria JEH 1924 okt. 17. B I. 4506/1924. sz.) indokok. M. Kálmán, mint főmagánvádló vádindítványt adott be a kir. járásbíróságnál T. Tamás ellen becsületsértés vétsége miatt. Az ügyészi megbízott a vád képviseletét közérdekből átvette s a gyöngyösi kir. járásbíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki az 1914 : XLI. tc. 1 és 4. §-ai alá eső becsületsértés Télségében s amiatt őt a Blk. 92. §-ának alkalmazásával 100,000 K fő- és 30,000 K mellékbüntetésre ítélte. Ebben az ítéletben az ügyészségi megbízott megnyugodott, a sértett azonban fellebbezést jelentett be a minősítés és a büntetés kiszabása kérdésében. Ezt a fellebbezést a kir. járásbíróság nyomban visszautasította, mert szerinte sértett a Bp. 383. §. III. 2. pontja értelmében nem élhet fellebbezéssel. A sértettnek a visszautasító végzés ellen bejelenlett felfolyamodását a kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntetőbíróság elutasította azzal az indokolással, hogy a Bp. 41. §. harmadik bekezdése értelmében akkor, ha a közvádló a vádat közérdekből átveszi, a magánvádlót csak az ezen bekezdésben körülírt kisegítő hatáskör illeti meg, ennek keretében pedig a fellebbezési jog megemlítve nincs, de nem élhet fellebbezéssel a magánvádló a Bp. 383. §. III. 1. pontja értelmében sem, mert ő sem főrnagánvádlónak, sem pótmagánvádlónak nem tekinthető. A koronaügyész perorvoslata szerint úgy a kir. járásbíróságnak a fellebbezési visszsutasító, mint a kir. törvényszéknek ezt helybenhagyó végzése törvénysértő. Sértik e végzések — a perorvoslat szerint — a Bp. 41. §-át azért, mert e § értelmében a vád joga és terhe elvileg a sértett, mint főmagánvádlót illeti meg s ez a jog csak annyiban és addig van korlátozva, amennyiben a kir. ügyészség közérdekből átveszi a vádat s amíg azt képviselni kívánja : mihelyt azonban a kir. ügyészség visszalép a vád képviseletétől, a kisegítő hatáskörre szorított magánvádló visszanyeri, előbbi vádlói minőségél, amiből folyik, hogy mint újból főmagánvádló a Bp. 383. §. III. I. pontja alapján - s annyiban sértik a megtámadott végzések e törvényhelyet is — a vádlott terhére perorvoslatlal élhet. A perorvoslat alapos. A Bp. 41. §-a az ott felsorolt bűncselekményekre vonatkozólag azért bízza a vád képviseletét elsősorban és rendszerint a sértettre, mint főmagánvádlóra, mert ezek a cselekmények az állam érdekét csak nagyon távolról érintik s rendszerint olyan kisebb jelentőségű érdekeket sértenek, amelyeknek képviselete megnyugvással bízható magára a közvetlenül sértettre. Ilyen ügyek-