Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. terhére megállapított cselekmény nem sajtó útján elkövetett bűncselekmény. Nem akadály ez a jelen esetben azért, mert ugyancsak a már előbb előadottak szerint a kir. Kúria a kin. ítélőtábla e téves rendelkezését hivatalból nem mellőzhette. így tehát, (jelenleg már most jogerősen) az van ebben az ügyben megállapítva, hogy a vádlott közönséges bűncselekményben bűnös. E megállapítás mellett pedig az ezzel ellenkező ítéleti rendelkezés meghagyható nem volt. Végül: e megsemmisítés mellett egyrészt minden más intézkedés feleslegessé vált és e mellett, további eljárás sem volt elrendelhető. Mert a már előbb kifejtettek szerint, akkor, amikor a kir. ítélőtábla a vádlott cselekményét közönséges bűncselekménynek minősítette, ezzel a rendelkezésével szükségkép hatályát veszítette a kir. törvényszék ítéletének a St. 40. §-án alapuló minden intézkedése; akkor tehát, amikor a kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletének ezzel ellenkező rendelkezését megsemmisítette, csak azt a jogi helyzetet állította helyre, amely ez ítéleti kijelentés nélkül volt volna. Másrészt a kiadó és a nyomdatulajdonos ellen vád nem emeltetvén, velük szemben további bűnvádi eljárásnak helye nem is lehet. Ez az oka annak, hogy a kir. Kúria a megsemmisítés mellett a továbbiakról nem rendelkezett. = Ad I. Ellentétes határozatok (I. tanács határozatai) : a jelen kötetben 2í>., 45., 58. sorszámok alatt. — Ad II. A valótlanság mint tényálladéki elem : BDtár XVI. 34., 79., 80., 108. — Ad III. V. ö. BDtár XVII. 4fi. 90. Abban az esetben, ha a kir. ügyész közérdekből átveszi a vád képviseletét (Bp. M. §. 3. bekezdés), tulajdonképen két vádló van; a közvádló és a főmagánvádló s a törvénynek az a kifejezése, hogy a vádat elsősorban a kir. ügyészség képviseli, csak a rangsort jelöli meg az egyenlő hatáskörű vádlók között, vagyis azt, hogy a főtárgyaláson mindig elsősorban a kir. ügyészséget illeti meg a vádlói perjogi tevékenység, de gyakorolhatja ezt másodsorban a főmagánvádló is. Ilyenkor a közvádlónak az a ténye, hogy a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen nem fellebbez, olybá veendő, hogy a közvádló visszalép a vádnak közérdekből való képviseletétől; ez a tény pedig ismét a főmagánvádlót teszi a vád kizárólagos urává mindaddig, míg — esetleg