Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 120 1924:111. te. 7. §. első bekezdésében írt vétség tényálladékát nem valósítja meg. Ezért a kir. Kúria is megvizsgálta "azt, hogv a sajtóközleményben azok a kitételek, amelyek miatt vádlott elítéltetett, valóban nem tartalmaznak-e mást, mint a kormány ellen intézett támadást. De e mellett, a vádlott ama védekezésére való tekintettel, hogy ő való tényeket írt meg, a kir. Kúria megvizsgálta azt is, hogy a sajtóközleménynek azok a kitételei, amelyek miatt a vádlott elítéltetett, tényleg valótlan tényállítást tartalmaznak-e? Ez utóbbi irányban a kir. Kúria is abból indul ki, hogy a törvény világos rendelkezése szerint, a vád alapjául vett vétség elkövetési cselekményéül megjelölt tényállítás egyik ismérve lévén az, hogy a vádlott által használt tényállítások valóllanok legyenek, a tényállítások valótlansága a vádlottal szemben mindannyiszor bizonyítandó, ahányszor ez az ismérv vita tárgyává tétetett. A valónak elfogadott és e helyütt is irányadó tényállás szerint most már a vádlott által írt és vád tárgyává tett «Államrendészeli érdek* címíí sajtóközleményben többek közt a következő kitételek is foglaltatnak: «A földmunkások százezrei szenvednek; az őket sújtó kivételes elbánás következtében kiuzsorázott rabszolgákká sülyedtek ... A szegény kifosztott százezrek hallgassanak ... Ha a szabadságot a szerint osztogatják, hogy melyik osztályról van szó, akkor a jogukból kitagadottaknak minden okuk megvan arra, hogy jogfosztásról és elnyomásról beszéljenek» . . . A vádlott a vád tárgyává telt cikkben e kitételekkel a magyarországi közállapotokat úgy állítja oda, mint ahol a jogegyenlőség megszűnt, oszlályuralom van, ahol államrendészeti érdek leple alatt, a földmunkásokat kivételes elbánásban részesítik, elnyomják, kiuzsorázzák, rabszolgákká sülyesztik, szabadságjoguktól meg foszlják. Minden egyébtől eltekintve már csak az 1920. év óta hozott lörvényekből. is az tűnik ki, hogy a magyar állam most is a polgári jogegyenlőség elvéhez ragaszkodik, tehát osztályuralomról, egyik vagy másik osztály elnyomásáról, kiuzsorázásáról, itt szó nem lehet; így már csak magából ebből a tényből is helyesen vonható következtetés arra, hogy a vádlott által használt imént kiemelt tényállítások valóllanok. A védelem részéről felhozott ama másik érveléssel szemben, hogy a vád alapjául szolgáló sajtóközleményben a vádlott nem az államot, nem is a nemzetet, hanem csak a kormányt támadta — a kir. Kúria is arra a következtetésre jutott a való tényállásból, hogy a vádlott a sajtóközleményben — a kir. Kúria állal idézett kitételeivel igenis a magyar állam ellen intézett támadást. E kérBiintetőjogi Piintvénytár. XVII. 9