Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

108 Büntetőjogi Döntvénytár. kedik, a sértettnek azt a jogát, hogy a bűnvádi eljárás megindítását a bíróság intézkedésétől függetlenül kezdeményezhesse, nyilvánvalóan nem zárja ki. Egyáltalában jogilag csak helytelen felfogásból lehet a rendbírságnak olyan jogi hatást tulajdonítani, mintha annak kiszabása és megfizetése az elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan büntethetőséget kizáró okot alkotna. Ilyenről a törvény mit sem mond. A rendbírság kétségtelenül a megzavart tárgyalási rend következménye, amelynek semmi köze sincs az elkövetett büntetendő cselekmények miatt való rendes büntetőjogi felelősséghez. A bíróság esetleges ((intézkedése)) pedig egyszerűen igazgatási (adminisztratív) lehetőség, amelynek sem megtörténte, sem elmaradása nem befolyásolja az anyagi és az alaki 4 büntetőjog vonatkozó rendelkezéseinek érvényesülését. De alaptalan a semmisségi panasznak a Bp. 385. §. 1. c) pontjára vonatkozó része azért is, mert a Bv, 9. §. első bekezdésének világos rendelkezése szerint abban az esetben, ha e törvényhely 4. pontjában megjelölt hatóságok, azok tagjai vagy hivatalnokai ellen hivatásuk gyakorlására vonatkozólag oly tényt állítottak vagy híreszteltek, amely valóság esetében bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet, a rágalmazás vagy becsületsértés csupán felhatalmazás alapján üldözhető, melyet e §. második bekezdése szerint az igazságügyminiszter ad meg, a Bp. 2. §. utolsó bekezdése értelmében pedig a csak felhatalmazás alapján üldözhető bűncselekmény tekintetében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség jogosult. Minthogy pedig a sértett kir. főügyész, mint a kir. ügyészség tagja az idézett §. első bekezdésének 4. pontja alá esik és az a körülmény, hogy a szóbanforgó, a valóság esetében bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálható tény a sértett kir. íőügyészi hivatásának gyakorlására vonatkozik, a vádlott szerint sem vitás, az igazságügyminiszter pedig a vád alapjául vett rágalmazás tekintetében a felhatalmazást megadta s a vád képviseletére kizárólag jogosult kir. ügyészség a vádirat benyújtásával a bűnvádi eljárás megindítása iránt a törvényszerű vádat előterjesztette: mindezeknélfogva nyilvánvaló, hogy a vádlottnak az a jogi álláspontja, hogy a vád alapjául szolgáló esetben csakis a bíróság tehetne ellene feljelentést s hogy az ügyészség csakis a bíróság feljelentése alapján emelhetne vádat, merőben téves s a törvénnyel ellen- * kezik, mert törvény bíróságra vádhatósági vagy egyáltalában vádlói jogot seholsem ruház, minthogy az a Bp. alapelvével, a vádrendszer természetével ellenkezik. A kir. ítélőtábla tehát helyesen döntött, midőn úgy határozott, hogy a vádlott által vitatott bűnvádi eljárást kizáró ok nem forog fenn. Ami a M. Józsefné vádlott védője semmisségi panaszának a