Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. 73. Nem követ el orgazdaságot az, aki sikkasztásból származó dolgot jóhiszeműen vásárolván, azt a dolgot olg időpontba adja el, mikor a dolog eredetét még nem ismeri, majd a dolgot — a sértettől kapott figgelmeztetés ellenére — a vevőnek tényleg át is adja. (Kúria 1924 okt. 1. B II. 1030/1924. sz.) A kir. Kúria: Mindkét alsóbbfokú bíróság ítéletének S. Miklós vádlottra vonatkozó részét nevezett vádlott védőjének alapos semmisségi panasza folytán a Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíti és ezt a vádlottat az orgazdaság bűntettének vádja alól a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmenti . . . Indokok: ... A kir. ítélőtábla által valónak elfogadott, ehelyütt is iránytadó tényállás szerint ugyanis E. Hermann vádlott az általa sikkasztás útján szerzett kerékpárt megrongált állapotban, mint a sajátját adta el S. Miklós vádlottnak, aki azt azonnal kijavítva, másnap tovább eladta ismeretlen vevőnek; ez a vevő a gépre előleget is adott és azt harmad nap elvitte. Még mielőtt azonban az új vevő a gépet elvitte volna — de már azután, hogy azt S. Miklós vádlott az új vevőnek eladta és az előleget felvette volt — megjelent S. Miklós vádlottnál a sértett és közölte vele, hogy ez a kerékpár az övé, azt E. Hermann elsikkasztotta ; egyúttal megkérte S. Miklóst, hogy a gépet a bűnvádi feljelentés megtételéig tartsa vissza — S. Miklós vádlott azonban sértett kérését nem teljesítette — hanem megengedte, hogy a gépet az új vevő elvihesse. Arra vonatkozóan, hogy S. Miklós vádlott azt megelőzően, hogy sértett nála járt és őt az E. Hermann eljárásáról felvilágosította, az általa megszerzett gép sikkasztott voltáról tudott volna, az alsófokú bírói ítéletek ténymegállapítást nem tartalmaznak, de sőt a ténymegállapításokból épen az tűnik ki, hogy ez a vádlott akkor, midőn a sikkasztásról értesült, a gépet már el is adta volt, a gépet azonban abban az időpontban az új vevő nem vitte még el, az még az üzletben, tehát a S. Miklós birtokában volt. Vizsgálva ezek után azt, hogy e vádlott most vázolt cselekménye bűncselekmény — jelesen az orgazdaság vétségének tényálladékát kimeríti-e vagy sem? — a Btk. 370. §-ának szövegéből nyilvánvaló, hogy az, aki az elsikkasztott dolgot a sikkasztótól megveszi, ezzel a cselekményével csak abban az esetben létesíti az e §-ba ütköző orgazdaság tényálladékát, ha olyan dolgot, melyről tudja, hogy az sikkasztás útján jutott a birtokosa