Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 105 vagy bírlalója kezéhez: vagyoni haszon végett megszerez — vagy pedig (az elrejtésről a jelen esetben nem lévén szó) — ha ugyanilyen tudattal a dolog elidegenítésében vagyoni haszon végett közreműködik. A fent megállapított tényállásból a kir. ítélőtábla, de a kir. Kúria is, azt a jogi következtetést vonta le, hogy S. Miklós vádlott a gép megvétele, illetőleg annak megszerzése idején a bűnös úton történt szerzésről nem tudott — a gépet tehát jóhiszeműleg vette meg nemcsak, de — sőt a vétel körülményeiből gyanítható sem volt az, hogy ez a gép sikkasztás útján jutott az eladó E. Hermann birtokába. A gépnek vagyoni haszon végett történt megszerzésével tehát ez a vádlott bűncselekményt nem követett el és ezen mit sem változtat az, hogy vádlott utólag három nappal a megszerzés után a sikkasztásról értesült, mert a tudatnak a Btk. 370. §. világos rendelkezése szerint a cselekmény elkövetésekor kell fennforognia. Az utólagos tudomásszerzés ezt a jóhiszemű megszerzést büntetendő cselekménnyé a jelen esetben azért nem tette, mivel a megszerzés az adás-vételi ügylet megkötésével és a dolog birtokbavételével befejeztetvén, a tudomásszerzés idejében már idevonatkozóan a vádlottnál az elkövetési cselekmény hiányzott. Ami viszont a gépnek S. Miklós vádlott által történt továbbeladását illeti — arra való tekintetlel, hogy a jelen esetben S. Miklós maga volt az eladott gép tulajdonosa és ő volt az, aki az adásvételi jogügyletet megkötötte, tehát ő a saját gépét adta el — ez a cselekvőség nem állapítja meg az elidegenítésben való közreműködés fogalmát. De még akkor is, ha vádlottnak ez a cselekménye az elidegenítésben való közreműködés fogalmát kimerítené, mivel ez a továbbeladás a kifejtettek szerint jelen esetben ugyancsak az előtt történt, hogy ez a vádlott a sikkasztásról értesült, megfelelő tudat hiányában szintén nem valósítaná meg a Btk. 370. §-ában körülírt bűncselekmény tényálladékát. Fennmarad ezek szerint S. Miklósnak az a cselekménye, hogy ő a sikkasztásról történt értesítés után az általa már e tudomásszerzés előtt eladott, de az új vevőnek még át nem adott, tehát ebben az időpontban még az ő birlalatában levő gépet — a sértett figyelmeztetése dacára — az új vevőnek kiadta. Kérdés merülhet fel tehát az iránt, vájjon vádlottnak ez a cselekménye nem meríti-e ki valamely bűncselekmény tényálladékát? A kir. Kúria ezt a kérdést nemlegesen oldotta meg. A tulajdonjog fogalmából folyó szabad rendelkezés elve szerint ugyanis vádlott az általa jóhiszeműleg vett és e jogügylet útján tulajdonába átment gépet a sértett értesítése előtt jogosan idegeníthette el. A tulajdonjognak ez átruházása folytán tehát a