Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. ítélőtanácsok tagjai kijelentették, hogy a vádlott ellen folyamatban levő ügyekben érdekelteknek és elfogultaknak magukat nem tartják. P. János tanácselnök és M. Géza kir. törvényszéki bíró azt is kijelentették, hogy a vádlott állal nekik tulajdonított nyilatkozatokat nem tették. A kir. Kúria a vádlott kérelmét alaptalannak találta. A bíróság hivatalos működésében minden politikai és világnézleti irányzat fölött áll. A bíró, mint a társadalom tagja, részt vesz ugyan ennek életében, hivatali működésében, azonban a társadalmi mozgalmak fölé emeli a törvény, az esküje és a lelkiismerete parancsából őt kötelező bírói részrehajlatlanság és elfogulatlanság, amelynek irányítása mellett higgadt tárgyilagossággal jár el minden bűntevő ügyében, elfogulatlanul mérlegeli annak vádbeli cselekményét, ennek büntetőjogi súlyát felekezeti, nemzetiségi, világnézleti és politikai különbségtevés nélkül. A független bírót a törvény korlátai között, a bírói lelkiismeret és meggyőződés irányítása mellett szabad belátással kifejtett ebben a tevékenységében megakadályozni nem szabad és egy egész bírói testületet csak a Bp. 29. §-ában meghatározott nyomós okok fennforgása esetében lehet adott esetben az ítélkezéstől elzárni és más bírósággal helyettesíteni. A jelen ügyben e nyomós okok egyike sem forog fenn. P. János tanácselnöknek egy másik ügyben pervezetési hatáskörében tett, a vádlott részéről sérelmezett intézkedése, valamint az ő és a törvényszék két bírájának nem is a vádlott ügyében és nem is vele szemben tett állítólagos nyilatkozatai nem alkalmasak arra a feltevésre, hogy a soproni kir. törvényszéktől ebben az ügyben részrehajlatlan eljárás és határozat nem várható. Nem hivatalos működése közben a bíró is mondhat véleményt ebben vagy abban a társadalmi vagy politikai kérdésben, nyilatkozhatik társaságban valamely lap politikai iránya, hangja, írásmodora felől, beszélhet a lap ellen emelt vádak gyakoriságáról anélkül, hogy ilyen nyilatkozatai miatt egy netán elbírálása alá kerülő ügyben elfogultságára lehetne indokoltan következtetni. Minthogy mindezek szerint sem a fentebb megnevezett, sem pedig a kir. törvényszék többi bírája ellen a Bp. 29: §-ában meghatározott, a bíróküldést indokoló törvényes előfeltételek fennforgására még csak valószínűsítő adat sem merüli fel: vádlottnak kérelmét a Bp. 29. §-a értelmében el kellett utasítani. 72. A feltételes szabadságra bocsájtott vádlott által a szabadságának tartama — tehát a büntetés végrehajtása — alatt elkövetett bűncselekmény, annak