Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 99 bomlasztása után a magyarságot a sírba ((rugdossa)). Az utódállamok szövetségesének mondja vádlott a zsidóságot, mely ily módon gazdasági, politikai és faji fölényt akar magának biztosítani az ország többi polgára fölölt. Emellett vádlott a cikkében a sértő és a legmélyebb megvetést tanúsító jelzők és kitételek tömegét zúdítja a zsidóságra, sőt végül az oly éles fenyegetést is tartalmaz, hogy a vádlott cselekvősége már lázadásra való felbujlással is haláros. Vádlott ezt a cikket beszámítható állapotban írta. Neki, mint megfelelő műveltségű hírlapírónak tehát, mikor ezt a cikket közzétette, tiszlában kellett lennie annak fentebb vázolt hatásával, ennélfogva tudatosan követte el tettét s így ezt bármily célzattal tette is, cselekményében a Btk. 75. §-a szerinti szándékosság is felismerhető. Midőn iehát a vádlott az ország nem zsidó vallású polgárainak lelki szemei elé ily súlyos sérelmeket, anyagi és erkölcsi veszedelmet és az ország pusztulásának lehetőségét, még hozzá a hazafias aggodalom mezében festette és e sérelmek és veszedelmek okozói gyanánt a zsidóságot állította oda: szándékosan oly cselekményt követett el, amely a gyűlöletnek a polgárság fentemlített, tehát keresztény részében a zsidó vallású polgárokkal szemben való felkeltésére mindenképen alkalmas volt. Már pedig a Btk. 172. §-nak második bekezdése szempontjából a nyilvánosság mellett más, mint a gyűlöletkellésre való alkalmasság és a ludatos elkövetés, a vádbeli bűncselekmény befejezettségéhez nem szükséges. A másodbíróság tehát tévedett, midőn a vádlottat bűncselekmény hiánya miatt felmentette, miért is ítéletét a rendelkező rész értelmében megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő ítéletet hozva, az elsőbíróság helyes ítéletét hatályában visszahelyezni kellett . . . = Izgatás a zsidóság nem mint hilfelekezet, hanem mint a társadalomnak küiön osztálya ellen: BDlár XVII. 19. Izgatás a zsidók osztálya ellen: BDtár XVII. 40. 70. Bíróküldési kérelem elutasítása. A bíróság ítélkezése a törvény és a lelkiismeret által korlátolt bírói tevékenység és a felmerült ténybeli adatok és bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye, amelyet nyomós tárgyi bizonyítékok nélkül ténybeli adatokkal meg nem alapozott, még csak nem is valószínűsített általános kijelentésekkel a részrehajlás és elfogultság gyanújával illetni nem szabad. 7*