Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. denki csak zsidó vallású egyénre, de sohasem nemzetiségre vagy külön társadalmi osztályra gondol vagy ért alatta. A «zsidó» szó ugyanis, ennek általánosan elfogadott értelme szerint, Mózes vallásának s az ezen hitfelekezethez tartozóknak megjelölésére szolgál s más fogalmat nem ölel fel. Aki tehát a zsidókról ír vagy beszél, annak szavai a közfelfogás szerint csakis azokra vonatkozhatnak, akik Mózes vallásának követői, vagyis akik törvényeink szerint az izr. hitfelekezethez tartoznak. Ehhez képest a <(zsidó» elnevezés csak az izr. vallásuakat illeti; következéskép a «zsidóság» gyűjtőfogalma alatt nem lehet mást érteni, mint — foglalkozásra, nemzetiségre való tekintet nélkül — egész általánosságban azoknak a hívőknek összességét, akik az izraelita hitfelekezetet alkotják, vagyis magát ezt a hitfelekezetet. Nyilvánvaló tehát, hogy aki a zsidóság, mint személyösszesség ellen, közerkölcsiség, hazafiság és köztisztességellenes magatartás felhánytorgatásával egész általánosságban izgat, az valójában az izraelita hitfelekezet ellen izgat, mert aki valamely hitfelekezet tagjait ilyen általánosságban állítja pellengérre, az magát a hitfelekezetet támadja meg. Mindezekből kétségtelen, hogy midőn a vádbelí cikk egész általánosságban a zsidósággal foglalkozott, azt mint hitfelekezetet ócsárolta, habár ezt kifejezetten nem is mondja. Ezek után most már csak az a kérdés döntendő el, vájjon ez a cikk alkalmas volt-e az ország nem zsidó vallású polgáraiban gyűlöletet kelteni a zsidóság ellen? A kir. Kúria a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott s a Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdése szerint ehelyütt is alapul veendő tényállásból az elsőbírósági ítélet vonatkozó indokainak elfogadása mellett a maga részéről is azt a következtetést vonta le, hogy a szóbanforgó cikk nagy mértékben alkalmas arra, hogy azok körében, akik a cikket olvassák, a zsidóság, mint hitlelekezet ellen gyűlöletet keltsen, különösen a mostani szélsőséges politikai irányzatok idején, midőn a kevésbé higgadt lelkületűek erre amúgy is hajlamosabbak. Ezen mit sem változtathat vádlottnak ama esetleges célja, hogy a cikkel a nem zsidó vallású polgárokat és nevezetesen a magyarságot védekezésre és szervezkedésre bírja, mert ez inkább még fokozza a cikk izgató hatását, minisem azt enyhítené. Mert hiszen vádlott a cikkben azzal vádolja a zsidóságot, hogy az ország romlását, a külellenség zsoldjában állva, ő okozta és összejátszva az ellenséggel, Magyarország kifosztását tette lehetővé. Hazaárulással vádolja a zsidóságot, mely külhatalmak segítségével a hatalmat magához akarja ragadni, hogy azután a lelkek mérgezése, a gondolat elcsüggesztése és az erkölcsi tényezők fel-