Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 97 tárgyában rendelkezik, a nemzetiség szerinti megkülönböztetést az anyanyelvre alapítja, külön nemzetiség alatt az anyanyelvük azonossága folytán együvétartozó, ezen az alapon történeti múltra visszatekintő s az anyanyelvükhöz ragaszkodó népfajokat lehet érteni. Már pedig a zsidóság mindenkor az érdekkörében élő nyelveket használja, egyáltalában nem beszél olyan külön nyelvet, mely kizárólag a zsidóság anyanyelve volna. A nemzetiség szerinti megkülönböztetésre szolgáló ez a jelleg tehát a zsidóság, mint ilyen személyösszesség részéről hiányzik. Van ugyan héber nyelv is, mely az ókorban, amikor még a zsidóság külön államot vagy legalább is együvétartozó, politikailag elhatárolt külön népösszességet alkotott, a zsidóság anyanyelve volt; ez a nyelv azonban a zsidóság szélbomlása, s a világ minden tája felé bekövetkezett szétszóródása óta mindinkább szűkebb körre szorult, Magyarországban évszázadok óta immár csak rituális célokat szolgál s köztudomás szerint azt Magyarország zsidóságának legnagyobb része meg sem érti, annál kevésbé beszéli s mint ilyen a polgári életben ezidőszerint nincs s nem is lehet használatban. A héber nyelv tehát nem minősíthető a zsidóság olyan anyanyelvének, mely őket külön nemzetiséggé olvasztaná össze ; következéskép ezidőszerint Magyarországban jogászi szempontból zsidó nemzetiségről beszélni nem lehet. De nem lehet a zsidóságot társadalmi osztály jellegével sem felruházni, mert az 1867: XVII. tc. rendelkezései szerint Magyarország izr. vallású honpolgárainak különleges, a többi honpolgárokénál évszázadokon át alantasabb társadalmi helyzete a felhívott tc. által megadott egyenjogúságuknál fogva megszűnt s azóta a társadalmi életben a zsidóság összessége együttvéve nem jelentkezik akár az egyforma foglalkozás, akár a közös élethivatás történelmi mult, vagyon, avagy különleges képzettség szerint kialakult s gyűjtőnévvel megjelölhető olyan személycsoport gyanánt, mely a többi társadalmi osztálytól a fentebb kiemelt tulajdonságok szerint megkülönböztethető része volna az ország népességének. De, sőt a zsidók a társadalmi osztályoknak majdnem mindegyikében megoszolva töltik be élethivatásukat s így az érdekközösség kapcsa sem fűzi őket össze olyan általánosságban, hogy a zsidóságot külön társadalmi osztály számba lehetne venni. Különállást tanúsít azonban a zsidóság, mint hitfelekezet és pedig előbb mint tűrt és az 1895 : XLII. tc. óta mint bevett vallásfelekezet. Ezen vallás konzervativjellegű, ősi törvényeinél és szokásainál fogva annyira áthatja híveinek nemcsak vallási érzületét, hanem több irányban még magánéletét, sőt társadalmi gondolkozását is, hogy midőn zsidó emberről van szó, köztudomás szerint minBiintetőjogi P jntvénytár. XVII. 7