Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

06 Büntetőjogi Döntvénytár. alkalmas arra, hogy a zsidóság ellen a Btk. 4 72. §-ának második bekezdése szerinti móddal gyűlöletre izgasson és pedig azért nem, mert a vádlott szóbanforgó cikkében a zsidósággal nem mint hitfelekezettel, társadalmi osztállyal vagy nemzetiséggel, hanem csakis mint fajjal foglalkozik, amelytől különösen gazdasági szempontból félti a magyar társadalmat és a magyar államot, szóval a magyar nemzetet. A másodfokú ítélet indokolása szerint a cikk tulajdonképen csak bírálatot és figyelmeztetést tartalmaz, mellyel vádlott a magyarságot a szerinte úgy politikai, mint gazdasági téren veszedelmes versenytárssal szemben óvatosságra, szervezkedésre és védekezésre akarja felhívni; ellenben hitfelekezet elleni vagy egyéb izgatásra a vádlott még csak nem is gondolt; annak a tudata tehát hiányzott nála, midőn a cikket megírta és közzétette, miért is a kir. ítélőtábla döntése szerint az adott esetben a bűncselekmény tényálladéka hiányzik. Ez az érvelés azonban merőben téves és ezért a kir. főügyész részéről a Bp. 385. §-nak 1. a) pontja alapján bejelentett s a koronaügyész által fenntartott semmisségi panasz alapos. A másodbíróság ítéletének az az indoka ugyanis, hogy a vádlott cikkében a zsidósággal csak mint «fajjab> foglalkozott, egymagában nem lehet alapja a felmentésnek oly értelemben, hogy a Btk. 4 72. §-nak második bekezdése dap-ról említést nem tesz. Valamely népfaj ugyanis külön nemzetiségnek, külön társadalmi osztálynak, de sőt külön hitfelekezetnek is minősíthető, ha abban a nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet szerinti megkülönböztetésre alkalmas jellegel s illetve különleges tulajdonságokat egész általánosságban fel lehet ismerni. Ebben az esetben tehát, noha a vádlott a vád alapjául szolgáló cikkében a maeyarországbeli zsidóságot külön népfajként állítja pelengére, a Btk. 472. § ának második bekezdésére alapított vád szempontjából mégis vizsgálni kell, hogy ama cikkben népfaj megjelöléseként használt zsidóság szó alatt lehet-e olyan személyösszességet érteni, amelyre a Btk. 4 72. §-ának második bekezdése vonatkozik? Bár az alsófokú bíróságok között nincs ellentét abban a tekintetben, hogy az ezúttal elbírálandó esetben az osztály és nemzetiség elleni izgatás ki van zárva, a kir. Kúria a fogalmak tisztázása szempontjából még sem tartja feleslegesnek annak a kijelentését, hogy a maga részéről is osztozik ebben a felfogásban, mert jogszabályaink szerint a magyarországbeli zsidóság sem külön nemzetiséget, sem külön társadalmi osztályt nem alkot. Tekintettel ugyanis arra, hogy az 4868:XL1V. t.-c, mely a különböző nemzetiségekhez tartozó honpolgárok egzenjogúsága