Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 79 ságára vonatkozólag ily kifejezett rendelkezést, mégis abból a körülményből, hogy a kihágások bírósága felül rendelkező 35. §. az ezen törvényben meghatározott kihágások egy részét a kir. járásbíróság, másik részét pedig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalja, ezzel szemben a csupán vétségekről rendelkező 34. §. i. bekezdése a 31. §. 1. bekezdésében meghatározott bűncselekményeket mindenesetre a katonai büntetőbíróságok hatáskörébe utalja, míg a 29. és 30. §-nak, valamint a 51. §. 2. bekezdésében meghatározott vétségekre azt jelenti ki, hogy azok tárgyában «a fennálló hatásköri szabályok szerint» csak a polgári vagy a katonai büntetőbíróság ítél, nyilvánvaló, hogy a polgári büntetőbíróság ítélkezése alá tartozó összes vétségek, így tehát a 30. §. alá eső vétség is a fennálló hatásköri szabályok értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Kitűnik ez egyébkén! e törvény 44. §-ából is, amely a korábbi véderőtörvénynek csak az új törvénnyel ellenkező rendelkezéseit helyezte hatályon kmüsígy hatályban tartotta az 1912. évi XXX. tc. 77. §-ának 4. bekezdésében foglalt azt a főszabályt, amely szerint vétségek tekintetében az eljárás a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik. Minthogy ezek szerint a szóbanforgó vétséget az új véderőtörvény nem utalta a kir. járásbíróságok hatáskörébe (Bp. Élt. 18. §. 3. pont), a korábbi véderőtörvények pedig egyenesen a kir. törvényszékek hatáskörébe utalták és ezt a hatásköri szabályt az új véderőtörvény fenntartotta s minthogy a járásbírósági hatáskörbe nem utalt vétségek a Bp. Élt. 17. §-ának 4. pontja szerint a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak nyilvánvaló, hogy a zalaegerszegi kir. ügyészség az 1921: XLIX. tc. 34. $-ának téves magyarázata mellett tette át az iratokat a zalaegerszegi kir. járásbírósághoz, ez pedig a Bp. Élt. rendelkezéseinek megsértésével ítélkezett ebben a hatáskörébe nem tartozó ügyben. 57. A kegyelmet gyakorló államfő a szabadságvesztésbüntetésnek más enyhébb büntetési nemre való átváltoztatása iránt legfelsőbb elhatározásában maga is intézkedhetik, de az intézkedést valamely bíróságra is bízhatja, amely bíróság intézkedését mint a legfelsőbb megbízással ad hoc kirendelt s a kegyelmi elhatározás egy részlet mozzanatát meghatározó, tehát bár megbízás alapján, de lényegében felségjogot gyakorló szerv teszi meg: az ekkép eljáró bíróság