Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)
80 Büntetőjogi Döntvénytár. intézkedésében — épen annak átruházóit felségjogi természetébői kifolyóan — sem az anyagi, sem az alaki büntetőjog szabályai által korlátozva nincs és intézkedése ellen perorvoslat nem használható. (Kúria JEH 1924 jún. 13. B I. 1734/1924. sz.) Indokok.... I. A jogerősen megállapított hat hónapi börtönbüntetés végrehajtása előtt az elítélt kegyelmi kérvényt adott be, amelynek folytán a Kormányzó úr (3 Főméltósága 1923. évi szeptember hó 21. napján kelt legfelsőbb elhatározásával kegyelemből megengedte, hogy a kiszabott börtönbüntetés — az ítélet egyéb rendelkezéseinek érintetlenül hagyása mellett — az elsőfokon eljárt bíróság által megállapítandó pénzbüntetésre változtattassék át oly módon, hogy a kiszabandó pénzbüntetés le nem fizetése esetében az elítélten az eredetileg megállapított szabadságvesztésbüntetés hajlandó végre. Ezen elhatározás folytán a soproni kir. törvényszék, mint uzsorabíróság 1923. évi november hó 3. napján hozott végzésével a szabadságvesztésbüntetést 15.000,000 K pénzbüntetésre változtatta át. E végzés ellen az elítélt felfolyamodást adott be, amelyet a soproni kir. törvényszék elfogadott és a győri kir. ítélőtáblához felterjesztett. A győri kir. ítélőtábla pedig a kir. törvényszék határozatát felülvizsgálván, azt akként változtatta meg, hogy az elsőbíróság által megállapított pénzbüntetés összegét 2.160,000 K-ra szállította le. II. A magyar közjog értelmében a kegyelmezés felségjogát a király, mint az igazságszolgáltatás kútfeje, jelenleg pedig a kormányzó — az 1848:111. tc/32. §-ában, illetőleg az 1920: XVII. tcikk 3. §-ában foglalt esetek kivételével — korlátlanul gyakorolhatja. Ezen jogelvből folyólag a jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtását kizáró legfelsőbb kegyelem (Btk. 117. §. 2. p.) gyakorolható, úgy a megállapított büntetésnek teljesen vagy részben elengedése, valamint a büntetési nemnek enyhítése útján is s ez utóbbi esetben arra nézve, hogy a megállapított szabadságvesztésbüntetés helyébe a legfelsőbb kegyelmi elhatározás folytán mily nemű és tartamú büntetés lépjen, kizárólag a legfelsőbb elhatározás irányadó. A kegyelmet gyakorló államfő a szabadságvesztésbünletésnek más enyhébb büntetési nemre való átváltoztatása iránt legfelsőbb elhatározásában maga is intézkedhetik, de az intézkedést valamely bíróságra (nem szükségszerűleg az elsőfokon eljárt bíróságra) is bízhatja, amely intézkedését, amelyet nem is kell vég-