Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

76 Büntetőjogi Döntvénytár. nem változtat a Bp. 2. §. 3. bekezdésében foglalt szabálynak kivételt nem tűrő erején. A kir. ügyészség magatartásával szemben a sértett orvoslást kereshet a felügyeleti hatóságnál, magánvádló kép azonban nem léphet fel. (Kúria 1924 ápr. 23. B I. 585/1924. sz.) Indokok: ... A vád tárgyául szolgáló sajtóközleményben a sértett városi főjegyzőt azért támadták meg, mert mint a távollevő polgármester hivatali helyettese egy a városi tisztviselők magatartását panaszoló, tehát kétségtelenül a városi közigazgatás körébe tartozó ügyben eljáró küldöttséget fogadolt, azt meghallgatta, azután pedig a hazatért polgármestert hivatalosan, állítólag helytelenül informálta, minek következtében a polgármester a legközelebbi közgyűlésen a küldöttség magatartását, a tisztviselőkkel szemben sértőnek jelezte és visszautasította. Ebből a valónak vett tényállásból csak az a jogi következtetés vonható le, hogy a sértettet, nem mint magánembert, hanem mint közlisztviselőt hivatali hatáskörében való magatartásáén, közhivatalnoki kötelességének állítólag helytelen teljesítéséért támadták meg s nyoma sincs a kifogásolt cikkben olyan tényállításnak vagy kifejezésnek, amely a sértettet, mini magánembert sértené. Erezte ezt a sértett maga is, amikor a támadó sajtóközleményben foglaltak mialt folyamatba teendő bűnvádi eljáráshoz szükséges felhatalmazást törvényes felsőbbségétől megszerezte és feljelentéséhez csatolta. A felhatalmazást adó alispán is az ügyet helyesen ismerte föí olyannak, amely a sértettnek, hivatali kötelességei körében mozog, mert a sértettnek, mint a vezető polgármester helyettesének, hivatali kötelessége volt a tisztviselői kar ellen szóló panaszt és kifogásokat meghallgatni, s azokról az intézkedésre jogosított polgármesternek referálni . . . Ha a kir. ügyész mindezek ellenére a vád képviseletét nem vette át, mert tévesen csak magánindílványra és nem felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségét látta fennforogni, ez a Bp. 2. §-ának 3. bekezdésében foglalt jogszabály kivételt nem tűrő erején mit sem változtat. A kir. ügyész magatartásával szemben a sértett orvoslást kereshetett volna a közvádló fölöttes hatósásánál, amelynek utasítási joga van, de a felhatalmazás alapján közvádra üldözendő rágalmazás vétségének törvényes tényálladékából önkényesen, magánindítványi vétséget alkotni és ezt magánvád formájában érvényesíteni nincs joga.