Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 75 kezdené, tehát azelőtt, hogy az esetleges utánpótlásról még csak szó is lehelne', merőben önkényes, csak valamely általa, mint a jövőben esetleg bekövetkezhető változás esetén kialakulható árat vegyen alapul és ezen az alapon számítva ki az üzleti hasznot, állapítsa meg és kösse ki az illető cikk eladási árát . . . = Kúria: A kereskedő a korona magasabb árfolyama mellett beszerzett közszükségleti cikk beszerzési árához az eladás napján esetleg bekövetkezett árfolyamcsökkenés alapulvételével kiszámított utánpótlási árat a maga egészében hozzá nem számíthatja (BDtár XVI. 95.). A kereskedő azt az árút veheti kiszámítási alapul, amelyen ő az árút az eladás időpontjában beszerezheti (BDtár XVI. 102.). 53. Csendőrjárőr része a csendőrségnek, tehát a sérelmére elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés csupán felhatalmazásra üldözhető. A felhatalmazást az 1922: VII. tc. 7. §-a értelmében a m. kir. belügyminiszter adja meg. (Kúria 1924 jún. 12. B I. 532/4924. sz.j Indokok: ... A két csendőr sérelmére elkövetett vádbeli cselekményre vonatkozóan, úgy látta a kir. Kúria, hogy mind a két alsóbíróság szem elől tévesztette azt a lényeges körülményt, mely szerint ez a két csendőr az adott esetben nem egymástól különállóan, hanem mint hivatalos és egységes járőr járt el. Egy ilyen járőr pedig a törvény szerint egyik része az egész csendőrségnek, amiből viszont az is következik, hogy az ezen rész ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés üldözésére a felhatalmazást a Bv. 8. §-ának 3. pontja és illetve most már az 4922: VII. tc. 7. §-a értelmében szintén a m. kir. belügyminiszter adja meg. Minthogy pedig a csendőrség mint egészre adott felhatalmazás a dolog természete szerint magában foglalja ugyanannak az intézménynek egyik részére vonatkozóan adott felhatalmazást is; ennélfogva vádlottnak a vád ezen része alól való felmentése a kellő felhatalmazás hiányából nem volt törvényszerű . . . = A Btk. 270. §-ának 3. pontja szerint csupán az oly rágalmazás és becsületsértés volt felhatalmazásra üldözendő, amelyiknél a sértett önálló része a csendőrségnek stb. V. ö. BJT. XXXII. L, 226. 1. 54. Az a körülmény, hogy a kir. ügyészség a vád képviseletét nem vette át, mert tévesen csak magánindítványra és nem felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségét látla megállapíthatónak,