Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 71 ságát, hanem a vádnak kell bebizonyítani, illetve a megfelelő vonatkozó adatok egybegyűjtése alapján a bíróságnak kell megállapítani a vádbeli tényállítások valótlanságát. E vád esetében tehát nincs helye valóság-bizonyításnak (Bv. 13. §.) és csupán azon az alapon, hogy a vádlott nem tudta bebizonyítani a terhére rótt tényállítások valóságát, még nem lehet megállapítottnak venni, hogy azok a tényállítások valótlanok. „ . (Kúria 1924 máj. 14. B I. 193/1924. sz.) Indokok.... A panaszok alaposak. Az alsófokú bíróságok a vádlottat a Bv. 24. §. 1. bekezdésében meghatározott hitelrontás vétségében kifejezetten csak a miatt mondották ki bűnösnek, mert ő «Az Újsága című napilap számában «A Hangya négyszáz milliója a pénzügyi bizottságban)) felirat alatt közzétett cikk következő valótlan tényállításával: dvállay Tibor pénzügyminiszter így válaszolt: . . . Hegedűs Lóránt nem tehetett mást, meg kellett mentenie ezt a gazdasági szervezetet az összeomlástól, annál is inkább, mert az állam valutapolitikája volt az oka a Hangya veszteségeinek . . . Sok millióról van szó és ezt a rengeteg pénzt az államkincstár kamatmentesen adta kölcsön a Hangyának ... a Hangya Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar gazdaszövetség szövetkezeli Központjának hitelét veszélyeztette és hitelképességét csökkentette*. A kir. törvényszék az ítéletének indokolása szerint is csupán az annak rendelkező részében idézett, szerinte valótlan lényállításokra alapítja a vádlott bűnösségét anélkül, hogy ítéletének indokolásában a vád alapjául szolgáló hírlapi cikk egyéb tényállításait, tényekre utaló kifejezéseit a bűnösség megállapításának keretébe foglalta volna. A kir. ítélőtábla szintén erre az álláspontra helyezkedett, midőn a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyva, a másodfokú ítélet indokolásában a bűnösség alapjául szolgáló ténymegállapítást csupán azzal egészíti ki, hogy «az elsőbírósági ítéletben körülírt s ott idézett tartalmú sajtóközleményt a vádlott írta és tette közzé». Minthogy a bűnösség kérdésében az elsőfokú ítélet ellen csupán a vádlott és védője fellebbezett s a másodfokú ítélet ellen is csak Ők éltek semmisségi panasszal, ennélfogva annak a kérdésnek az eldöntésénél; vájjon a semmisségi panaszok alaposak-e, a kir. Kúria, bár a vád a szóbanforgó cikk egész tartalmára vonatkozott, mégis csak azt vizsgálhatta, hogy a másod-