Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. A vádlottnak ez a cselekvősége igenis mindenképen kimeríti a Btk. 173. §-ban meghatározott izgatás ismérveit és bűnözési szándékának megátalkodott szilárdsága mellett szól még az a nyilatkozata is, melyet másnap a «GyŐri Hírlap»-ban telt közzé és amellyel minden félreértés kikerülése végett a közgyűlési felszólalását megerősítette és lényegében megismételte. Megállapította továbbá a kir. Kúria a Btk. 172. §-nak 2. bekezdése szerinti izgatás bűntettét is a vádlottal szemben azon folytatólagos ténymegállapítás nyomán, mely szerint a vádlott ugyanabban a beszédében ugyanazon hallgatóság előtt az «urakat», vagyis a középosztályt tette felelőssé a háború elvesztéséért és az ebből fakadó veszélyekért. Ez pedig kétséget kizáróan a munkásosztálynak az értelmiségi osztály elleni izgatás volt és pedig annál is inkább, mert már akkor az alsóbb néposztályokban nagy elégedetlenség uralkodott a háború szenvedései és nélkülözései miatt és a népdüh már akkor igyekezett okot és ürügyet keresni bosszújának kitöltésére. A vádlottnak ez a felszólalása tehát a társadalmi rendet legnagyobb mértékben veszélyeztető cselekmény volt, mely annál súlyosabb és erkölcstelenebb volt, mivel vádlott a ténymegállapításból kitűnően nem törődve az ország súlyos helyzetével, mindezt a maga szereplési és hatalmi vágyának kielégítése végett cselekedte. Ehhez képest a kir. ítélőtábla helyesen, a törvény megsértése nélkül állapította meg a vádlott bűnösségét a szóbanforgó két izgatás miatt és mivel az egyik izgatás tárgya az ország alkotmánya, a másik pedig a társadalmi rend volt és így a vádlott, bár egy beszédben, két jogi értéket sértett meg: ennélfogva az anyagi halmazat megállapítása is helyes. A vádlott és védője semmisségi panaszának idevonatkozó részét tehát, mint alaptalant, a Bpn. 36. §-a értelmében el kellett utasítani. Ellenben alaposnak találtatott a kir. főügyész semmisségi panaszának a Bp. 385. §-nak 1. <:) és 3. pontjára alapított része. A kir. ítélőtábla által elfogadott s a kir. Kúria határozatának meghozatalánál is alapul veendő tényállás szerint ugyanis vádlott a vármegye közgyűlésén József főherceget aljas gazembernek nevezte, aki a katonáit szintén gépfegyverrel hajtotta előre. Hogy ez a kifejezés a nevezett főherceggel szemben súlyos sértést foglal magában, az nyilvánvaló s bővebb indokolásra nem szorul. Ahhoz sem fér kéteiy, hogy e sértés elkövetésekor József főherceg, kinek személye, rangja, s közjogi állása országszerte általánosan ismeretes, a királyi ház tagja volt, mert az úgynevezett Károlyi-forradalom idejében az abban résztvevő lázadók által