Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. kierőszakolt s az 4948 nov. 16-án hozott «Néphatározat», mely Magyarországot független és önálló népköztársaságnak nyilvánította és ezzel Magyarország koronás királyát a trónjától, a királyi ház tagjait pedig kiváltságos közjogi helyzetüktől megfosztani akarta, a kir. ítélőtábla ítéletének erre vonatkozó helyes indokolása szerint érvénytelen s mint ilyen forradalmi tény a szentesített törvényeink joghatályát meg nem szüntethette s ehhez képest József főhercegnek a pragmatica sanctio-n alapuló akkori közjogi állását sem változtatta meg. Mikor tehát vádlott a valónak elfogadott tényállás szerint József főherceg ellen a vádbeli sértést elkövette, a nevezett főherceg a szentesített s alkotmányos úton akkor még hatályon kívül nem helyezett vonatkozó törvényeink szerint a királyi ház tagja volt, mihez képest vádlottnak szóbanforgó cselekménye a Btk. 441. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség tényálladékának ismérveit kimerítette. Igaz ugyan, hogy a vádbeli cselekménv elkövetése után hatályba lépett 1921: XLVII. tc. 2. §-a szerint az 1723:1. és II. tc.-ben foglalt pragmatica sanclio és minden egyéb jogszabály, amely az ausztriai ház trónöröklési jogát megállapította vagy szabályozta, a jelen ügyben hozott ítélet kelte előtt hatályát vesztette s ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállván, a detronizált ausztriai házhoz tartozó József főherceg is megszűnt királyi ház tagja lenni — ez a körülmény azonban a jelen esetben nem zárja ki a Btk. 141. §-a második bekezdésének alkalmazását. A magyar nemzet ugyanis, miként ezt az 1921 : XLVII. tc. 3. §-a kifejezetten megállapítja, a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartót! a. Magyarország tehát ma is királyság, jogilag a vádbeli cselekmény elkövetésekor is az volt s olyan jogszabály nincs, mely a Btk.-nek a királyi ház tagjai bántalmazását s az ellenük elkövetett sértést a más egyének ellen elkövetett hasonló cselekményeknél súlyosabb beszámítás alá eső vétségnek minősítő 141. §-át hatályon kívül helyezte, avagy megváltoztatta volna. A Btk. ezen §-ának kötelező erejét pedig nem csorbíthatja az a körülmény, hogy a magyar nemzet még máig sem élt az 1921: XLVII. tc. 2. §-ában biztosított királyválasztó jogával s ezidőszerint még nincs királya, nincs királyi háza. Ez az ideiglenes helyzet, mint átmeneti állapot csupán azt zárja ki, hogy a Btk. 141. §-ának második bekezdésébe ütköző vétség a királyválasztás előtt, királyi ház tagjainak nemlétében elkövethető legyen; arra azonban semmiesetre sem szolgálhat indokul, hogy a Btk. 141. §-ának második bekezdése olyan korábbi esetre se alkalmaztassák, amikor annak minden törvényes feltétele megvalósulhatott s meg is valósult.