Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

1U Büntetőjogi Döntvénytár. 92. §-át alkalmazza, és ezen §. alkalmazásával a vádlott szabadságvesztés-büntetését 12 évi fegyházban állapítja meg . . . Indokok: A kir. ítélőtáblának másodfokban hozott ítélete ellen a vádlott és védője a Bp. 385. §. 1. a) és 3. pontja s ezenkívül a védő még a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján jelentettek be semmisségi panaszt, a mai napon megtartott tárgyaláson a védő azt vitatván, hogy a vádlott terhére megállapított delictum complexumot képező cselekményeknek az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló része tévesen állapíttatott meg, mert a vádlottnak az állami és társadalmi rend megváltoztatására irányuló ténykedése nem Magyarországon és nem is Magyarország állami és társadalmi rendjének felforgatására irányult; a Btk. 144. §. 5. pontjában meghatározott hűtlenség bűntette pedig nem forog fenn, mert a vádlott állal Moszkvában tartott agitatórius előadások tartalmának ismerete nélkül nem állapítható meg, hogy a vádlott ez irányú ténykedése a magyar állam fegyveres erejéhez tartozó személyek hűségének . megingatására alkalmas volt-e és eredménnyel járt-e és különben is az orosz hadifogságban lévő katonai személyek a fegyveres erőnek nem lévén kombattáns részei, a fegyveres erőhöz tartozó személyeknek nem tekinthetők; a bresztlitovszki különbéke és a trianoni békekötés megkötése óta pedig Szovjet-Oroszországgal Magyarország háborúban nem áll, Szovjet-Oroszország jogilag Magyarországnak nem ellensége, tehát a vádlott ténykedésével nem a magyar állam sérelmére és nem is a magyar állammal ellenséges viszonyban álló hatalom segítségére szolgált. De ha bűncselekmény forog is íenn, ha az állami és társadalmi rend felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűncselekmény megállapíttatnék is, miután a vádlott tevékenysége nem kezdeményező és nem is vezető szerepkörben mozgott, a fentiek szerint a Btk. 144. §. 5. pontjában meghatározott bűncselekmény nem forog fenn, az útlevelet pedig a vádlott nem hamisította, hanem csak a más által hamisított útlevelet Romániában leendő állásnyerés céljaira használta s így ez a cselekvés nem a Btk. 391. §-ába ütköző bűncselekményt, hanem a Kbtk. 71. §-ába ütköző kihágást állapítja meg, a kihágás pedig az 1921:111. tc.-ben meghatározott delictum complexumnak nem alkotó része, a vádlott cselekményeit csupán az 1921:111. tc. 1. §. második bekezdése és a Kbtk. 71. §. értelmében és még az esetre is csak az 1921: III. tc. 2. §. 3. pontja értelmében lehet minősíteni és büntetni, ha a vádlottnak a hamisított útlevél felhasználása által elkövetett cselekményét, illetőleg az állapíttatnék meg, hogy ez a cselekmény a Btk. 391. §-ban meghatározott bűncselekmény alá esik és hogy ez a cselekvés az állam és