Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

410 Büntetőjogi Döntvénytár. 75 K-nál olcsóbban szerezte be. A vádlott bűnössége azonban ez alapon nem állapítható meg. Az 1920: XV. tc. 1. §. 2. pontja ugyanis nem az ilyen különböző, eltérő árkövetelést, és nem is kizárólag az eredeti beszerzési ár alapul vételével kiszámított ár túllépését rendeli büntetni, hanem büntetni rendeli azt a cselekményt, amikor valaki a közszükségleti cikkért olyan árat követel, amely a beszerzési áron és egyebeken felül a gazdasági élet viszonyait is figyelembe véve, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal magába. Az itt vádba tett vétség megállapításánál tehát nem az eltérő árkövetelést, de nem is kizárólag csak az eredeti, a régebbi beszerzési árat, hanem — azt kell vizsgálni, hogy abban az időpontban, amikor vádlott a magdaráért a 78 K vételárat követelte, ez az ár — az ez időpontban fennforgó összes körülményeket és nevezetesen a gazdasági élet viszonyait tekintetbe véve, a méltányos hasznot meghaladó nyereséget foglal-e magában vagy sem. E tekintetben a vádlott azzal védekezett, hogy ő akkor már, amikor a magdaráért 78 K-t követelt, értesült arról, hogy a malomban, ahonnan ő e magdarát beszerezni szokta a magdara kilóját 75 K-ért lehet már csak vásárolni. Erre való figyelemmel kért ő a magdara kilójáért az üzletében 78 K-át. Az uzsorabíróság a védekezés való voltát megállapította ugyan, azonban — álláspontjának megfelelően — ezt a védekezést egészen figyelmen kívül hagyta. A kir. Kúria előbb említett álláspontja szerint azonban a vádlott e védekezése lényeges jelentőségű. A kereskedő ugyanis — rendszerint — vagyis ha a fennforgó, a gazdasásági élet követelményeiből, úgyszintén az illető közszükségleti cikk minőségéből, beszerzési lehetőségéből és szükségességéből eredő körülmények ezt indokolttá teszik, az árújáért* büntetőjogi következmények nélkül követelhető ár kiszámításánál jogosítva van azt ar árat alapul venni, amelyen ő abból az árúból az eladás időpontjában újat vásárolhat (utánpótlási ár); mert ellenesetben árukészletét csak részben tudná pótolni. Ez az úgynevezett utánpótlási ár a gazdasági élet jelenlegi sajátságós viszonyai által adott egy olyan körülmény, amelyet az 1920: XV. tc. 1. §. 2. pontjának alkalmazásánál mérlegelni kell. Ebből kifolyólag akkor, midőn a magdarát a malomban már 75 K-ért adták és akkor, amikor a vádlott erről már értesült volt, figyelemmel arra, hogy a magdara keresettebb árúcikk lévén, annak mielőbbi újabb beszerzése, vagyis a készlet pótlása vált kétségkívül szükségessé és e pótlásnál a vádlott nyilvánvalóan arra a malomra volt utalva, ahol az áremelés már megtörtént, következésképen a vádlott az ott megállapított árat számításba